Tízezer órát töltött a pilótafülkében, erre az egy helyre mégsem repülne

A Kentből származó, 54 éves egykori brit pilóta szerint nem önmagában a repülés vagy a szélsőséges hideg a legriasztóbb, hanem az, hogy váratlan helyzetben alig akad biztonságos megoldás. Az időjárás percek alatt megváltozhat, a megfelelő leszállópályák száma korlátozott, vészhelyzet esetén pedig alig akad alternatív repülőtér.

Wells hosszú távú kereskedelmi járatok pilótájaként több mint tízezer repült órát gyűjtött össze. Elmondása szerint hegyek között, távoli szigeteken és komoly trópusi viharokban is repült, az Antarktiszt azonban egészen más kategóriának tartja.

A kontinensen ugyan működnek speciális charterjáratok, valamint katonai és tudományos repülések, ezekhez azonban különleges felszerelésre és kimondottan sarkvidéki körülményekre kiképzett személyzetre van szükség. Korlátozott számban turistákat szállító gépek is érkeznek, elsősorban a Déli-Shetland-szigetekhez tartozó King George-szigetre, a járatok azonban teljes mértékben az időjárástól függenek.

A Wildfoot Travel utazási iroda szerint a pilóta óvatosságát más, tapasztalt repülők is osztják. A kevés navigációs segítség, a korlátozott infrastruktúra és a vészhelyzeti kitérők hiánya olyan kockázatot jelent, amivel a világ legtöbb pontján nem kell számolni.

Az Antarktisz a Föld leghidegebb és egyik legszelesebb kontinense, ezért a repülés szempontjából is rendkívül barátságtalan környezet. Nagy kereskedelmi repülőterek helyett többnyire jégből vagy tömörített hóból kialakított pályákat használnak, miközben a szélsőséges hideg a hajtóművek és a műszerek működését is megnehezítheti.

Különösen veszélyesek lehetnek a katabatikus szelek. A hideg, sűrű levegő a magasabban fekvő jégmezőkről nagy sebességgel zúdul a partok felé, így a szélviszonyok rövid idő alatt, akár közvetlenül a leszállás előtt is megváltozhatnak.

A hóval borított tájon ráadásul könnyen eltűnhet a horizont, a pilóták pedig elveszíthetik a vizuális tájékozódási pontokat. Ilyen körülmények között már egy kisebb műszaki probléma vagy váratlan időjárási fordulat is komoly következményekkel járhat.

A nehéz megközelíthetőség ellenére az Antarktisz sokak bakancslistáján szerepel. A látogatókat a hatalmas gleccserek, az érintetlen tájak, valamint a pingvinek, bálnák és fókák vonzzák, a legtöbben azonban nem repülővel, hanem speciális expedíciós hajókon jutnak el a kontinenshez.

A legnépszerűbb utak közül sok az argentínai Ushuaiából indul, majd a hajók átkelnek a hírhedten viharos Drake-átjárón. Léteznek úgynevezett repülős-hajós programok is: ezek résztvevői King George-szigetig repülnek, majd ott szállnak át egy expedíciós hajóra. A hosszabb útvonalak gyakran a Falkland-szigeteket és Déli-Georgia partjait is érintik, ahol hatalmas pingvinkolóniák és elefántfókák figyelhetők meg.

Az expedíciókat sarkvidéki környezetre szakosodott túravezetők, tengerbiológusok és jégnavigációban jártas személyzet kíséri. A vendégek kisebb Zodiac csónakokkal szállhatnak partra, így közelről láthatnak pingvineket, púpos bálnákat, leopárdfókákat és jéghegyeket.

A túrák szervezői szerint éppen ez a lassabb, vízi megközelítés adja az antarktiszi utazás valódi élményét. A kontinens fölé repülni ugyan gyorsabb lenne, a jégmezők között hajózva azonban olyan részletek is feltárulnak, amelyeket a levegőből aligha lehetne megtapasztalni.

(Express)