Ezzel a kódnévvel illetik a vonzó utasokat a légiutas-kísérők

Egy brit légiutas-kísérő az Expressnek árulta el, milyen szót használnak azokra az utasokra, akik amellett, hogy megnehezítik a kabinszemélyzet munkáját még csúnyán, követelőzve is beszélnek velük.

A névtelen forrás szerint nem dobálóznak össze-vissza a jelzővel, és csak azokra az utasokra használják, akik különösen bunkók. A légiutas-kísérő viszont kiemelte: nem tudja, hogy hány légitársaságnál használják hasonlóan a „becézést", így nem biztos, hogy rossz néven kell vennünk, ha ezt halljuk utunk során.

Egy másik légiutas-kísérő például arról számolt be, hogy a legproblémásabb utasokat Philipnek hívják a járatokon. A Philip névnek egyébként egy érdekes eredettörténete van e tekintetben, ugyanis a név a PILP akronímából származik, mely annyit tesz, mint „Passenger I’d Like to Punch” (azaz: utas, akinek szívem szerint behúznék egyet – a szerk.) A brit légiutas-kísérő szerint viszont nem csupán a problémás utasokra használnak különböző szavakat, hanem például azokra is, akiket vonzónak találnak. 

Összességében az utasokra a legtöbbször ülésszámuk alapján hivatkoznak, így például, ha azt halljuk, hogy „kávét kért a 37A”, akkor semmi rosszra nem kell gondolnunk, egyszerűen így tudnak a leghatékonyabban dolgozni.

Az Emirates volt munkatársa is elárulta már, milyen kódokkal illettek bizonyos utasokat.

Ők a problémázókat a PITA (pain in the „backside”) kifejezéssel illetik, addig a fedélzet legjobban viselkedő utasára is létrejött egy kódnév, ez pedig a BOB (best on board). A BOB mozaikszót viszont nemcsak a legjobban viselkedő utasra használhatják, hanem arra is, akit vonzónak találnak. Ebben az esetben a BOB annyit jelent, mint „babe on board”, aza „vonzó utas a fedélzeten”.

Ez az utas az, akire a kabinszemélyzet vészhelyzet esetén is számíthat. Leggyakrabban orvosok, mentősök, katonák közül kerülnek ki – tehát olyan utasok, akik hozzászoktak a stresszhelyzetekhez, így a feltételezések szerint ilyen szituációkban is beszámíthatóan viselkednek.  Amennyiben nem utazik a fedélzeten ilyen munkakörben dolgozó ember, akkor a légiutas-kísérők belátásuk szerint neveznek meg valakit.

Az olyan túlsúlyos utasokra is kialakult egy kifejezés, akiknek extra övet kell biztosítani; rájuk a POS (passenger of size) betűszót használják. Azokat az utazókat, akik előszeretettel foglalnak el két ülést abban a reményben, hogy senki nem fog melléjük ülni, sellő névvel illetik.

Ezeken kívül a komolyabb helyzetekre is vannak „szakszavak”. Ilyen például az INAD, amit az olyan utazókra alkalmaznak, akiktől megtagadták a belépést az érintett országba. Az egyedül utazó gyerekekre az UM, az orvosi problémával rendelkező utasokra a MEDA, a különösen problémás utasokra a DPAX, a valamilyen szempont miatt fontos utasokra pedig a DND (do not disturb – ne zavarják) kódszót használják.