Megunt pólók, régi kabátok: így válhatnak újra hasznossá

A műanyag palackok és elektronikai eszközök mellett a textilhulladék kezelése is egyre sürgetőbb kihívást jelent, különösen a fast fashion rohamos terjedése miatt. Beszédes adat, hogy évente világszerte mintegy 92 millió tonnányi textilhulladék keletkezik, amelynek több mint fele (57%) a lerakókban végzi, ráadásul további negyedét elégetik. Az Európai Parlament statisztikái szerint például a ruhák kevesebb mint felét válogatják külön újraviselési vagy újrahasznosítási célokra, és ezeknek mindössze 1 százaléka kerül ténylegesen vissza új ruhadarabként a körforgásba.

Nem beszélve az olyan hírhedt helyszínekről, mint a chilei Atacama-sivatag, ahol hatalmas halmokban gyűlik a textilhulladék, vagy Ghána, ahova hetente akár 15 millió adománynak szánt ruhadarab érkezik. A probléma Ghánában különösen súlyos: a ruhák nagy része – mintegy 30–40 százalék – már használhatatlan állapotban érkezik az országba, így ezek végül a folyókban, nyílt égetőkben vagy illegális lerakókban kötnek ki, jelentősen szennyezve a környezetet.

Szerencsére egyre több ország és szervezet lépett a fenntartható megoldások útjára. Az EP például idén szeptemberben fogadott el egy új szabályzatot, amely értelmében 2026-tól az egész unióban tilos lesz a nem eladott ruhák, cipők és kiegészítők megsemmisítése. De Európán kívül is akadnak figyelemre méltó szabályozások: Kaliforniában például tavaly fogadták el a Responsible Textile Recovery Act törvényt, amely kiterjesztette a gyártók felelősségét a textilekre vonatkozóan (EPR, Extended Producer Responsibility). Hasonló intézkedéseket céloztak meg Dél-Koreában, Japánban és más délkelet-ázsiai országokban is.

Elsőre talán meglepő, de a világ legnagyobb textil-újrahasznosító központja az indiai Panipat városában működik. Az adatok szerint a város 20 ezer ipari egységében dolgozó 300 ezer ember évente körülbelül egymillió tonna textilhulladékot dolgoz fel újra. Itt első körben kiválogatják a még hordható, jó állapotú ruhadarabokat, amelyeket az elosztóközpontokba továbbítanak. A maradékot ledarálják, fonalakra bontják, majd a szálakat fehérítik, befestik, és végül újraszövik, jellemzően lakástextíliákká.

Az Egyesült Államokban többféle szervezet is működik, de az egyik legkiemelkedőbb a csupán öt éve alapított Retold Recycling. A vállalat a lehető legegyszerűbbé tette a textíliák újrahasznosítását: weboldalukon egy kattintással házhoz rendelhetők az úgynevezett Retold-táskák, amelyekbe egyenként 2,7 kilogrammnyi ruhát lehet feltölteni, mielőtt visszaküldenék újrahasznosításra. A táskákat előre felcímzik, így a felhasználóknak csupán annyi a dolguk, hogy bedobják őket egy postaládába. Ezzel évente több mint 150 tonna ruhadarab kap új életet, ami a gyakorlatban körülbelül 1200 köbméternyi textilhulladékot tart távol a lerakóktól.

Európában Hollandiában és Svédországban is találunk figyelemre méltó gyakorlatokat. Svédországban működik például a ReTuna Återbruksgalleria nevű bevásárlóközpont, amely kizárólag másodkézből származó, újrahasznosított termékeket kínál. Itt található a Renewcell vállalat is, amely szövethulladékból állítja elő a Circulose nevű terméket, amelyet a cégek új ruhadarabok gyártásához használhatnak fel.

Hollandiában a Sympany nevű vállalat tavaly 14,9 millió tonnányi textilhulladékot gyűjtött össze kiterjedt konténerhálózatának és partnercégeinek segítségével, így a ruhák mintegy 74 százaléka új életet kapott. Érdekesség, hogy 2022-ben ez az arány még 81 százalék volt, de az egyre gyakoribb fast fashion termékek alacsony minősége miatt csökkent az újrahasznosítható ruhadarabok mennyisége.

Ha éppen a nagy őszi szelektálás előtt állunk, jó hír, hogy itthon is van lehetőségünk környezetbarát módon megszabadulni a használt textíliáktól. Elsőként érdemes továbbajándékozni vagy olyan szervezeteket keresni, amelyek rászorulók számára juttatják el a még viselhető, jó állapotú holmikat. Ha azonban akad nálunk olyan ruhanemű, amit már nem szívesen adnánk tovább, érdemes felkeresni a MOHU gyűjtőpontjai egyikét: a térképes keresőn jól látszik, hogy országszerte több ezer konténerben adhatjuk le a számunkra már feleslegessé vált textilhulladékot.

A feltörésbiztos konténerek egyenként 150–250 kilogramm textíliát tudnak befogadni. Pólókon, pulóvereken és ingeken túl bátran leadhatjuk cipőinket, függönyeinket és más lakástextíliáinkat is – a lényeg, hogy minden darab száraz és lehetőleg tiszta legyen. Ezután a begyűjtött hulladékot egy válogatóközpontba szállítják, ahol első lépésként két fő kategóriába sorolják őket. Az elsőbe azok a textíliák kerülnek, amelyek újrahasznosíthatók ruhaként, géprongyként vagy más textilipari alapanyagként. A másodikba azok a hulladékok tartoznak, amelyek nem felelnek meg az első kategóriának, de energetikai hasznosításra még alkalmasak lehetnek.

Az újrahasznosítható ruhák esetében aztán egy többlépcsős, 400 kategóriás szelektálási folyamat következik, amelyben főként a használati típus (például kabát vagy ing) és a minőségi állapot alapján osztályozzák a beérkezett textíliákat. Szemléletes adat, hogy a tájékoztató szerint egyetlen dolgozó egy napon átlagosan 2–3 tonnányi ruha sorsáról dönt.