A történelmi magyar sütemény, amely egészen a Fehér Házig jutott

Az aranygaluskát ma már szinte nincs, aki ne ismerné itthon: az édeskés, kelt tésztából készült gombócokat egy tűzálló tálba helyezik, alaposan megkenik vajjal, majd cukrozott dióval szórják meg. Ezután víz felett, sütőben sütik meg, tálaláskor pedig bőséges vaníliasodót öntenek a tetejére.

Azt pontosan nem tudjuk, hol született meg ez a finomság, annyi azonban biztos, hogy 1862-ben már népszerű volt. Ebben az évben írta a Vasárnapi Újság Nemzeti eledeleink című cikkét Jókai Mór – Kakas Márton álnéven –, amelyben szerepelt a tordai aranygaluska. Érdekesség, hogy a felsorolásban olyan ételek kaptak helyet, „a mi után a külföldre jutott magyar ember visszasohajtozik”.

Nem kellett sokat várni arra, hogy a finomság külföldön is felbukkanjon. A 20. század közepére ugyanis a kivándorló magyarok és zsidó pékeknek köszönhetően az Egyesült Államokban is felfigyeltek rá: 1972-ben például egy Betty Crocker-szakácskönyvben már Hungarian Coffee Cake (magyar teasütemény) néven szerepelt receptje. Ez arra utal, hogy az Atlanti-óceán másik felén elsősorban kávék és teák mellé fogyasztották. 

Érdekesség, hogy terjedése közben elég sokan összetévesztették a süteményt a majomkenyérrel, ezért Amerikában gyakorta így hivatkoztak rá. Az aranygaluska történetében viszont nem is ez a legmeglepőbb, hanem az, hogy állítólag Nancy Reagan, az akkori First Lady a Fehér Házban is népszerűvé tette az édességet. A legenda szerint az elnök felesége egyszer még a karácsonyi menübe is felvette, ám ahogy a Vince írja, ez csak részben igaz: a first lady ugyan valóban kérte néhány eseményre, a karácsonyi asztalon azonban sosem szerepelt.