De mi köze Jókainak a bableveshez?

Azt minden magyar jól tudja, hogy mitől lesz a gulyásleves gulyásleves, vagy hogy mi a titka egy finom töltött káposztának. Léteznek viszont olyan klasszikusok is, mint például a Rigó Jancsi, a Rákóczi-túrós, vagy éppen a Jókai Mórról elnevezetett Jókai bableves – de vajon mi köze lehet a magyar írónak a fogáshoz?

Jókai Mór nevét hallva először valószínűleg olyan művek jutnak eszünkbe, mint Az arany ember és A kőszívű ember fiai, ám a konyhatündérek elképzelhető, hogy előbb gondolnak a jellegzetes bablevesre.

A Jókai bablevest általában malackörömből, kolbászból és csipetkéből készítik, hiszen úgy tudni, hogy Jókai

„reggelire legszívesebben paprikásszalonnát evett papramorgóval, s 79 éves korában a disznókörmös bablevest tartotta a legkívánatosabb eledelnek.”

A ma ismert, tejfölös csülkös bableves receptje viszont a történelmi Gundel étteremben született meg, amit maga Gundel Károly még az 1937-es Kis magyar szakácskönyv című receptgyűjteményben mutatott be.

Fotó: Fortepan / SK

Ez is érdekelhet: Őseink konyhája: a legelső írott magyar recept és a legrégebbi szakácskönyvünk

A leves nevének eredetét többféle legenda is övezi. Egyesek úgy tartják, hogy felesége, Laborfalvi Róza vette le a lábáról ezzel az ínycsiklandó levessel, de azt is beszélik, hogy a klasszikus levest már Jókai édesanyja is elkészítette neki.

Az mindenképpen igaznak látszik, hogy Jókai imádta az akkor „bablevest füstölt malackörmivel.”

A magyar konyhában ekkortájt terjedt el igazán a zsíron enyhén megpirított hagyma és fűszerpaprika kombinálása, ami természetesen az éttermek menüjén is megjelent. Egy másik népszerű eredettörténet szerint Jókai Mór egyszer, amikor Balatonfüreden járt, az egyik helyi étteremben a „saját ízlésének megfelelő bablevest” rendelt – ám ennek a történetnek egy másik változata is létezik.

És erről hallottál már? Magyarország első pizzériája, ami összefőzte a szocializmust az olasz ízekkel

Eszerint minden fordítva történt: nem Jókai kérte saját ízlésére a levest, hanem azt először a füredi étterem készítette el malackörömből és paprikás rántással – ez pedig annyira elnyerte Jókai tetszését, hogy onnantól kezdve csak így volt hajlandó elfogyasztani az ételt.

Az eredeti étel ekkor még zöldségek, csipetke és csülök nélkül készült el,

különlegességét a nagy szemű lóbab, a sűrű paprikás rántás és a levesben kocsonyássá főtt füstölt disznóköröm adta.

Fotó: Fortepan / Bauer Sándor

A leves egyébként még A kőszívű ember fiaiban is megjelenik, ahol Jókai „angyalbakancsként” hivatkozik rá:

„A »görög olvasó« paszuly volt, jó vastagon rántva, s a belefőtt »angyalbakancs« nem volt más, mint disznóláb.”

Kövessétek a közösségi csatornáinkat is, így nem maradtok le folyamatosan frissülő tartalmainkról: Drive Magazine néven ott vagyunk a TikTokon, az Instagramon, a YouTube-on és a Facebookon is!