5 mesébe illő borvidék Európában, amit biztos nem ismertél

A világ legjobb borvidékeiről a legtöbbünknek először nem feltétlenül Németország jut eszébe. Ennek ellenére vannak olyan német tájak, melyeknek érdemes esélyt adni. Az egyik ilyen a moseli borvidék, a rizling borok otthona, ami Európa egyik, talán kevéssé ismert bortermelő régiója. Bár a Mosel az ötödik legnagyobb német borvidék, az itt megtermelt boroknak mindössze 25%-a kerül exportra, a többit belföldön értékesítik, részben ezért sem olyan széles körben ismert. A folyó két partján, meredeken emelkedő hegyoldalakon elhelyezkedő szőlőtőkék látványa egészen különleges. A régió legismertebb szőlőfajtája tehát a rizling, melyet a teljes terület 60%-án termelnek.

Cochem vonzerejét elsősorban az ikonikus rizling adja, melyet többek között olyan borászatoktól tudunk beszerezni, mint például a Reichgraf von Kesselstatt. Ezek az szőlősök amellett, hogy ropogós és aromás borokat termelnek, lehetőséget adnak a látogatóknak arra, hogy szemtanúi legyenek a szőlőtől a palackozásig tartó aprólékos folyamatnak, de az élményből persze a Mosel-folyó festői környezetében történő kóstolás sem marad ki. 

Cochem borászati koronájának az ékköve az évente megrendezett Cochem Borfesztivál, melyet augusztus utolsó hétvégéjén szoktak tartani. A nyüzsgő esemény idején az utcák feltöltődnek a helyi borokat kínáló standokkal, a finom borok mellett pedig ínycsiklandó német ételekbe is belekóstolhatnak a vendégek – természetesen a koncertek sem maradnak el.

Horvátországot nem csak a tengerpart miatt ajánlott felkeresni, ugyanis Villánytól délre a határon túl találjuk Baranja borvidéket, mely remek programokkal és gyönyörű tájakkal varázsolja el az ide látogatókat. A magyar nevén Drávaszögi borvidékként ismert terület még alföldi szemmel is laposnak mondható. Azonban a mi sík vidékünkkel szemben, itt szinte végtelen mennyiségben találkozhatunk gondozott szőlősorokkal – a Bansko brdo pedig káprázatos kilátást biztosít a szőlőtengerre. Az oldalába hosszan beásott pincékben, a gátorokban érlelődnek a nemegyszer akár világversenyeken is bizonyított tételek. A főszerepet a graševina, vagyis honi nevén az olaszrizling kapja, de a legtöbb helyen chardonnay-val és sauvignon blanc-nal kínálják meg a látogatókat.

Vörösben a kékfrankos mellett a bordeaux-i fajták uralkodnak, olyannyira, hogy az autochton szőlőkhöz szokott embernek talán furcsán is hat ez az egyre inkább begyűrűzni látszó nemzetközi dominancia. A Josić családi pincészet borai pompás betekintést nyújtanak az itt termett szőlőfajták sokszínű kavalkádjába, míg éttermükben megismerkedhetünk a drávaszögi gasztronómiai specialitásokkal.

A „Franciaország kertjének” becézett Loire-völgy hemzseg a hatalmas kertektől és parkoktól, melyeket elegáns kastélyok és történelmi szőlőültetvények tarkítanak. Ennek ellenére a régiót kevésbé látogatják a borok miatt a népszerű bordeaux-i és burgundi társaival ellentétben. Pedig megér egy bormisét a Loire-völgyi régió, különösen a Chinon nevű kisvárosba érdemes elutazni. Hogy mit kóstoljunk ott? Egyértelműen a Vienne partjainak homokos-kavicsos talaján termesztett Cabernet Francot.

Tervezzünk meg egy kóstolót a 24 hektáros területen található Olag Raffault-ban, amelyet ökológiailag termesztett szőlőiért dicsérnek. A szőlőültetvény a Savigny-en-Véron településen, a Vienne folyó partján található, ahol kifejező, fekete és piros gyümölcsösség és komoly ásványosság jellemzi a borokat. Erősen ajánlott megízlelni a Les Picasses dűlő borait, amelyekben tökéletesen fellelhetőek a füstös és a mészköves-lőszös ásványosság ízjegyei.

Görögország legnagyobb borvidéke a Peloponnészoszi-félsziget, ugyanis az ország borainak egyharmadát itt állítják elő. A régió elsősorban lenyűgöző tájairól ismert, hiszen erdős völgyek, hófödte hegyek mellett a kristálytiszta tenger határolja. Ami a helyi borokat illeti, a mikroklíma lehetővé teszi a borászok számára, hogy különféle szőlőkkel kísérletezzenek. A hangsúly főként a helyi fajtákon van, érdekesség, hogy a legtöbb ismeretlen Görögországon kívül. A legnépszerűbb tételek a moschofilero szőlőből készült aromás fehérek és az agiorgitikoból készült testes vörösek.

A félszigeten található Európa legrégebbi várfallal körülvett települése, Monemvasia erődváros, mely a térség egyik legnépszerűbb látványossága. Itt készült a malmsey, a középkor leghíresebb bora. A nyári szezon helyett érdemes májusban, júniusban és szeptemberben nyugodtabb körülmények között lehet a finom görög boroknak hódolni.

A híres La Rioja régió szomszédságában található Txakoli leginkább ropogós, enyhén szénsavas fehérborairól ismert, az itallapokon txakoli vagy chacolí néven találkozhatunk velük. A Getaria és Hondarribia tengerparti városok környékéről kikerülő tételek a legjobban sikerültek. Az igazi borrajongóknak azonban érdemes megismerkedniük az őshonos vörös hondarribi beltza szőlővel is, ami leginkább a cabernet franchoz hasonlít. A helyi borok egyébként remekül párosíthatók San Sebastian és Bilbao híres gasztronómiájával, a közelben fekvő Elkano étteremben például a világ egyik leghosszabb, tenger gyümölcseit kínáló menüjéből lehet válogatni.Txakoli melegebb, szárazabb hónapokban, áprilistól szeptemberig mutatja a legszebb arcát, leginkább ilyenkor érdemes ellátogatni ide.