A Kéktúra legkeményebb szakaszai: 4 útvonal gyakorlott túrázóknak

A Kéktúra egyik legismertebb erőpróbája a Mátrában (OKT-20 és OKT-21) várja a túrázókat, ahol a hosszú, folyamatos szintemelkedések és a hullámzó gerincterep gyorsan próbára teszi az állóképességet. A Mátraverebély és Mátraháza közötti szakaszon az Ágasvár környéki meredek kapaszkodók, a sűrű, andezitsziklákkal tarkított erdők és a Galya-tető felé vezető emelkedők jelentik a legnagyobb kihívást.

Innen továbbhaladva, a Kékes és Sirok közötti keleti gerincen már technikásabb, keskenyebb ösvények, köves sziklataréjok és folyamatos le-fel hullámzás nehezíti a haladást. A Sas-kő és a Markazi-kapu környékén a Mátra egyik legvadregényesebb arca bontakozik ki: meredek andezitfalak, természetes kilátópontok és szinte végeláthatatlan panorámák váltják egymást. A fizikailag megterhelő kilométerekért cserébe viszont sokak szerint az Országos Kéktúra egyik leglátványosabb gerinctúráját kapjuk.

A Börzsöny kéktúrás szakaszain nem elsősorban a kilométerek száma, sokkal inkább a komoly szintkülönbségek jelentik az igazi kihívást. A Nagymaros és Nógrád közötti útvonal (OKT-17) hosszú kapaszkodókkal vezet fel a Magas-Börzsöny belsejébe, ahol a Nagy-Hideg-hegy és a Csóványos környékén már valódi hegyvidéki hangulat fogadja a túrázókat. A sűrű, sokszor szinte érintetlen erdők, a vulkanikus gerincek és a meredek völgyek miatt ez a Kéktúra egyik legvadregényesebb része, ahol hosszú időre eltűnhetünk a civilizáció elől.

Esős időben a kövesebb, gyökerekkel teli ösvények különösen csúszóssá válhatnak, így a szakasz jó erőnlétet és stabil túrafelszerelést igényel. A fárasztó emelkedőkért cserébe viszont olyan panorámákat kapunk a Julianus-kilátótól vagy a Csóványos tetejéről, amelyek sokak szerint a teljes Országos Kéktúra legszebb látványai közé tartoznak.

A Zemplén északi része sok kéktúrázó szerint az egész Országos Kéktúra egyik legvadregényesebb vidéke, ahol a hosszú, ritkábban lakott szakaszok valódi hegyvidéki hangulatot adnak. Az OKT-26 útvonala mély patakvölgyeken, sűrű erdőkön és meredek vulkanikus gerinceken vezet keresztül, miközben Regéc és Boldogkő vára környékén komoly szintemelkedések várják a túrázókat.

A Tokaji-hegység karaktere itt különösen erősen érződik: sötét andezitsziklák, keskeny hegyhátak és látványos sziklakilátók, például a Sólyom-bérc vagy a Nagy-Péter-mennykő teszik emlékezetessé a túrát. Nyáron a meleg és a ritkább vízvételi lehetőségek is megnehezíthetik a haladást, ezért ez a szakasz megfelelő felkészülést igényel. A nehézségekért cserébe viszont a Kéktúra egyik legérintetlenebb, legkülönlegesebb táján gyalogolhatunk végig.

A Bükk egyik legszebb, ugyanakkor fizikailag is megterhelő kéktúrás szakasza Bánkút és Bélapátfalva között vezet, ahol hosszú kilométereken át hullámzik a terep a fennsík erdei és a meredek mészkőoldalak között. Az OKT-23 útvonala a Bükk-fennsík csendes, magas fekvésű bükköseiből indul, majd sziklás letörések, mély völgyek és panorámás rétek váltják egymást, miközben folyamatos emelkedők és lejtők nehezítik a haladást.

Útközben olyan ikonikus kilátópontokat érinthetünk, mint a Tar-kő, az Őr-kő vagy a Három-kő, ahonnan a Bükk vadregényes mészkővilága tárul fel. A szakasz hossza és a jelentős szintkülönbségek miatt sok túrázó két napra bontja a teljesítést, főként a fennsík elszigeteltebb részei miatt. A túra végén Bélapátfalva környékén a Bél-kő monumentális sziklafala és a történelmi ciszterci apátság ad különleges lezárást a Kéktúra egyik legemlékezetesebb bükki vándorlásának.