Terjed Európában a saját lárváit is felfaló „tengeri kannibál”

A Mnemiopsis leidyi nevű élőlény külseje alapján könnyen medúzának tűnhet, valójában azonban a bordásmedúzák közé tartozik, és nincsenek csalánsejtjei. Eredeti élőhelye az Atlanti-óceán amerikai partvidéke, Európába pedig feltehetően kereskedelmi hajók ballasztvizével jutott el az 1980-as években. Azóta az Adrián és a Földközi-tenger más térségeiben, valamint a Fekete- és a Balti-tengerben is megjelent.

Európában először a Fekete-tenger térségében szaporodott el látványosan. Az invázió csúcspontján, 1988-ban egyetlen köbméter vízben akár 400 példányt is megszámoltak. Az állomány később visszaesett, miután az élőlények saját legfontosabb táplálékukból, a zooplanktonból is hatalmas mennyiséget fogyasztottak el.

A Mnemiopsis leidyi hatalmas mennyiségű zooplanktonért versenyez más tengeri élőlényekkel, emellett halpetékkel és hallárvákkal is táplálkozik. Tömeges elszaporodása ezért hosszabb távon a halállomány utánpótlását és a tengeri tápláléklánc egyensúlyát is befolyásolhatja.

Különös túlélési stratégiája miatt gyakran „tengeri kannibálként” emlegetik. Amikor kevés a táplálék, a kifejlett példányok saját lárváik elfogyasztásával növelhetik energiatartalékaikat. Laboratóriumi és terepi vizsgálatok egyaránt igazolták ezt a viselkedést, amely a kutatók szerint segíthet átvészelni a táplálékban szegény időszakokat.

Új élőhelyein ráadásul gyakran kevés olyan természetes ellenséggel találkozik, amely képes lenne kordában tartani az állományát.

A Balti-tengerben élő háromtüskés pikó képes elfogyasztani a bordásmedúza apró lárváit, így természetes módon fékezheti a faj terjedését. Egy 2026 januárjában publikált kutatás ugyanakkor arra jutott, hogy már a mérsékelt oxigénhiány is jelentősen csökkenti a hal táplálkozási aktivitását.

Az Euronews által idézett kísérletekben az oxigénszint csökkenése csaknem 70 százalékkal mérsékelte a pikók táplálkozását. Ez azt jelenti, hogy az egyre nagyobb kiterjedésű oxigénhiányos területeken a Mnemiopsis leidyi lárvái nagyobb eséllyel maradhatnak életben.

A folyamatokat azonban több, egymással ellentétes változás alakítja. A felmelegedő tengervíz kedvezhet a bordásmedúzának, a Balti-tenger csökkenő sótartalma viszont már kevésbé, a faj ugyanis inkább a sósabb vizeket kedveli. Emiatt a kutatók egyelőre nem tudják pontosan megjósolni, hogyan változik majd az elterjedése.

A portál hozzáteszi, hogy a „tengeri kannibál” térnyerése csak az egyik jele annak, hogy a Balti-tenger érzékeny ökoszisztémája egyre nagyobb nyomás alatt áll. Az oxigénhiányos zónák terjedése, a szélsőséges vízszint-ingadozások és a klímaváltozás hatásai gyengíthetik az őshonos fajokat, miközben előnyhöz juttathatják a változó körülményekhez könnyebben alkalmazkodó betelepült élőlényeket.