Nincs mérge, még csak nem is pók, mégis rettegtek tőle a sivatagban

Az interneten terjedő képek jelentős része perspektívajátékkal tette óriásinak látszóvá az állatot. A tevepókokat gyakran közvetlenül a kamera elé tartották, így a fotókon jóval nagyobbnak tűntek valódi méretüknél. Ehhez társultak azok a katonai történetek, amelyek gyorsan kialakították a sivatagi szörny legendáját – magyarázza a hamuesgyemant.hu.

Nevével ellentétben a tevepók valójában nem pók. A pókszabásúak Solifugae nevű önálló rendjéhez tartozik, amelynek több mint ezer faját ismerjük. Többségük forró, száraz vidékeken él, hálót nem készítenek, méregmirigyük sincs, zsákmányukat fejlett csáprágóikkal ragadják meg.

A Közel-Keleten és Észak-Afrikában is előforduló Galeodes arabs fogazott csáprágói egymással szemben mozognak, ezek segítségével darabolja fel táplálékát. Főként rovarokat, skorpiókat és más ízeltlábúakat fogyaszt, de a nagyobb példányok kisebb gyíkokat és sivatagi rágcsálókat is elkaphatnak.

Ez magyarázza az egyik legismertebb történetet is, amely szerint a tevepókok katonákat üldöztek. Az állatok feltehetően az emberek mozgó árnyékát próbálták követni, hogy kijussanak a közvetlen napsütésből. Ha valaki futni kezdett, az árnyékkal együtt a tevepók is továbbhaladt, ami könnyen kelthette az üldözés benyomását.

Tájékozódásában a látás mellett a testét borító érzékelőszőrök és hosszú tapogatólábai is segítik. Ezekkel a rezgéseket, a légmozgást és környezetének változásait is érzékeli. Ha veszélyben érzi magát, felemelheti teste elülső részét és szétnyithatja csáprágóit. Egyes fajok ilyenkor reszelős, sziszegésre emlékeztető hangot is képesek kiadni.

Bár ha sarokba szorítva érzi magát, haraphat, és csáprágóival fájdalmas sérülést okozhat, emberre mégsem vadászik, mérget pedig nem termel. Inkább a kisebb sivatagi állatok számára jelenthet fenyegetést.