10 állat, amiről nem is gondolnád, hogy mérget rejt magában

Ilyen például a pompás királylepke, ami alapvetően a mérgező selyemkóróval táplálkozik, ennélfogva – főleg bábállapotában – a rovar is toxikussá válik. A pompás királylepkék önmagukban nem veszélyesek annyira az emberekre, de elég nagy mennyiségben a bennük található toxinok hányingert, hányást, látási problémákat és életveszélyes szívzavarokat okozhatnak. A lepkéket legkönnyebben narancssárgás-feketés szárnyaikról tudjuk felismerni, szárnyuk általában hosszú, és sokszor találhatunk fehér pöttyöket rajta.

A mérgező és nem mérgező bogarakat elég nehéz összekeverni, a hólyaghúzófélékkel nem éri meg túlságosan megbarátkozni. Ők egy kantaridin nevű mérget képesek kibocsátani, ami hólyagokat és bőrirritációt okozhat akkor, ha a bőrhöz, a szemekhez, a szájhoz és a torokhoz ér, de elfogyasztva az emésztőrendszerre is károsak.

Azt valószínűleg nem gondoltuk volna, hogy az első látásra aranyosnak tűnő kacsacsőrű emlős is veszélyes lehet az egészségünkre: az hímek hátsó lábán azonban néhány szúrós sarkanytyút találhatunk, amikhez méregmirigyek csatlakoznak. Ugyan belehalni jó esetben nem fogunk egy ilyen szúrásba, a kacsacsőrű mérgére a jelenleg használt egyik fájdalomcsillapító, még a morfium sem hat – a fájdalmat pedig a legtöbben elviselhetetlennek írják le.

Az emlősök között nem gyakran találkozunk mérgező fajokkal, de az északi rövidfarkú cickány (Blarina brevicauda) pont ilyen: az állattal főleg föld alatti járatokban, erdőkben és mezők környékén találkozhatunk, ha viszont ilyenkor megharapnak, akkor durva duzzadásra, bőrégésre és több napig tartó fájdalomra számíthatunk.

Kúpcsigákra (Conidae) a tengerek környékén találhatunk, különösen a trópusi területeket szeretik. A kagylókba zárt állatok rendkívül veszélyesek az emberre nézve, hiszen fogaikkal akár le is lebéníthatnak minket, ritka esetekben az érintkezés viszont halálos is lehet. Ahogy a The Travel is írja, a kúpcsigák mintegy 200 különböző neurotoxint tartalmaznak, és általában olyankor történnek incidensek, amikor valaki véletlenül rájuk lép a tengerpartokon.

A lajhármakik tipikusan azok az állatok, amik kívülről nagyon is aranyosnak tűnnek, belül viszont veszélyeket rejtenek magukban. Harapásuk például a fájdalom mellett gyulladást, szövetelhalást, és akár a légzőszervek leállását, valamint halált is okozhat. A méreg egyébként érdekes módon könyökükben található mirigyekben található, ha viszont fenyegetve érzik magukat, a makik megnyalják ezt, így a méreg keveredik nyálukkal.

Hasonlóan a gombákhoz, a feltűnő külső a kékgyűrűs polipok esetében is egyértelműen árulkodó kell legyen. Az ilyen polipok hátán kisebb-nagyobb pöttyöket láthatunk, melyeknek megváltozik a színe akkor, ha az állat fenyegetve érzi magát. Szépnek ugyan szépek, viszont a kékgyűrűs polipok annyi mérget cipelnek magukban, ami percek leforgása alatt végezni tudna 26 emberrel. A mérget harapással adják át, ami ráadásul nem is fájdalmas annyira, ezért sokan csak akkor veszik észre a problémát, amikor már elkezdődnek a légzőszervi problémákkal vagy elkezd lebénulni egy-egy testrészük.

A medúzacsípés már önmagában is kellemetlen, ám amennyiben a szokatlan alkatukról elnevezett kockamedúzákkal hoz minket össze a sors, akkor a fájdalomnál nagyobb problémákkal kell majd megküzdenünk. Csápjaik érintése ugyanis mérgező, a méreg pedig akár perceken belül bénulást, szívmegállást és halált is okozhat.

Floridában nemcsak, hogy rengeteg cápa úszkál, itt pihennek a világ legmérgezőbbjének tartott halai, a kőhalak is. Ráadásul elég nehéz őket kiszúrni, mivel – ahogy azt nevük is sugallja – hasonlítanak a tengerben található kövekre, sziklákra. Amikor megijednek, 13 méreggel teli tüske emelkedik ki belőlük, amelyek durva, napokig tartó fájdalmakat okoznak, de rossz esetben egy ilyen szúrásba bele is lehet halni.

Mint a neve is jelzi, ezzel az élénsárga békával nem éri meg szórakozni. A világ egyik legmérgezőbb állatának tartott békájából még egy 5 centiméteres példány is annyi mérget tartalmaz, ami 10 emberrel is végezni tud. A méreg a békák bőrében található, ám érdekes módon a táplálkozásban nincsen szerepe – inkább csak egy jelzés a ragadozók számára, hogy meg se merjék közelíteni. A rettenetes nyílméregbékák főleg a trópusi esőerdőkben élnek.