Lakhatatlan helyek a Földön, ahol mégis élnek emberek

A Kelet-Szibériában, Jakutföldön található Ojmjakon a világ egyik leghidegebb települése: akár -67 Celsius-fokig is lehűlhet a hőmérséklet. Annyira hideg van, hogy a megfelelő öltözet és arcvédő felszerelés nélkül könnyen lefagyhat a szempillánk is. A föld folyamatos fagyos, így lehetetlen termőfölddé alakítani. Az emberek főként húson élnek, hiszen zöldség és gyümölcs termesztésére nincs lehetőség. A helyeik fagyott, nyers húst is fogyasztanak, például fehér lazacot vagy lómájat. Általában állattartással foglalkozik mindenki, van, aki rénszarvasokat tenyészt de van, aki inkább vadászik. Itt még a halászat is egy megélhetési forma. És ami a legmeglepőbb: Omjakonban még így is körülbelül 500-an élnek.

A Kaliforniában található Death Valley, azaz a Halál-völgyként elhíresült térség a világ egyik legszárazabb, legkietlenebb sivataga. Napközben a hőmérséklet könnyen eléri az 54 Celsius-fokot is, így elképzelni sem könnyű, milyen kihívásokkal jár hosszú távon a térségben élni. Csapadék évente csupán néhányszor esik, de akkor sem sokat, hiszen a vidéken egész évben perzsel a nap. Egyedül éjszaka „hűsölhetnek" minimálisan az itt élők, ugyanis általában 30 és 38 Celsius-fok között alakul a hőmérséklet. Néhány amerikai bennszülött törzs a mai napig a környékel én, a lakosság nagyjából 1049 fő.

A hőség miatt a föld termesztésre alkalmatlan, így a helyiek főként konzerveken, szárított gyümölcsökön és zöldségeken valamint sokáig elálló gabonákon, például rizsen vagy tésztán élnek. Az egyedi klíma miatt munkát találni sem könnyű, sokan ezért a közeli városokban dolgoznak.

A sivatagos környezetben található kisváros az ország déli részén fekszik, mely főként az opálbányászatról ismert. A térségben csapadék szinte alig esik, nyáron pedig az éves átlaghőmérséklet könnyen meghaladja a 40 fokot is. Az elviselhetetlen hőség miatt elterjedt a föld alatti élet, a helyiek egy úgynevezett „dugouts“ azaz kiásott házakban alakították ki otthonaikat, melyeket főként kisebb dombok oldalába vájtak. Az általában tágas lakások hűvösek, így jelentősen növelik az ott élők komfortérzetét. A városban megtalálható néhány étterem, viszont inkább a hosszú ideig elálló, sokszor félkész termékeket részesítik előnyben, hiszen az ételek hűtése, hidegen tartása komoly kihívást jelent.

Coober Pedy nagyjából 1566 lakost számlál, a legtöbben az opálbányában dolgoznak, de van, aki a turizmusból él, többen pedig szerelőként keresik a kenyerüket. 

Képzeljünk el egy helyet, ahol november környékén a Nap eltűnik az égről és nem is jön vissza egészen január végéig. Ilyen az élet az alaszkai településen, ugyanis a téli hónapok végig sötétségben telnek. Az éves átlaghőmérséklet -13 és -7 Celsius-fok között mozog, mindemellett folyamatosan hideg szelek hűtik tovább a térséget. Annak ellenére, hogy néhány étterem található a településen, a fagyos időjárási viszonyok miatt a földművelés szinte esélytelen. A zord körülmények ellenére nagyjából 5000 fő él a településen, akik főként vadásznak, halásznak és egész évben igyekeznek minél több élelmet elraktározni a hosszú télre. 

5100 méterrel a tengerszint felett áll La Rinconada, a világ legmagasabban fekvő városa, ahol az oxigén is ritkásabb. Az éves átlaghőmérséklet 10 és 16 Celsius-fok között mozog. Az itt élők összetákolt, maradékanyagokból épített konténerházakban laknak. Konzerveken, szárított babon, rizsen és tésztán élnek, de melegebb időben teremhet néhány szem burgonya és hagyma is. A legtöbben bányákban dolgoznak, ahol aranyat termelnek ki. La Rinconadában 29678-an élnek.

A hely, ahol egy kiadós eső sokszor csak álomként él az ott élőkben, jelenleg a Föld legszárazabb homoksivataga. Az átlagos csapadékmennyiség egy évben 3 mm. Annyira nagy a szárazság, hogy a 6800 méter magas hegyek is teljesen gleccsermentesek. A sivatagot még így is évszázadok óta otthonának tekinti néhány őslakos törzs. Ahogy a Halál-völgyben, itt is megtanultak a zord időjárási viszonyok és kevés elérhető víz mellett élni. A helyiek főként quinoát, kukoricát, szárított zöldségeket fogyasztanak, hiszen ezek csak kevés vizet igényelnek az elkészítéséhez és nagyon könnyű a tárolásuk is. Az agrikultúra hiánya miatt általában halászatból, bányászatból vagy turizmusból keresik meg a napi betevőt. Az Atacama-sivatag lakossága nagyjából meghaladja a 319048 főt.

Zábul főként a 12-napos szele miatt ismert, hiszen a térségben folyamatos szél és homokviharok tombolnak. Emiatt a helyiek komoly egészségügyi problémáknak vannak kitéve, mivel a levegőben található por könnyen idézhet elő légúti betegségeket. A szélviharok gyakran megrongálhatják a lakóházakat, ahogy a látási viszonyok is romlanak ilyenkor. A város levegője nagy mértékben szennyezett, de a víz elérhetősége is egyre nagyobb gondot okoz Zábulban és a környező településekben. Az éves átlaghőmérséklet 29 Celsius-fok körül mozog. A helyiek különböző gabonafélékkel, szárított babbal és datolyával táplálkoznak. Néha többféle gyümölcs is megterem a régióban, ahogy a szárazságot jól tűrő kecskét és bárányt is húsuk miatt tartják. Az itt élő nagyjából 121989 lakos főként textilekkel és állattartással foglalkozik.