Könyörög a turistákért Spanyolország képeslapra illő hegyvidéki kisvárosa

A Spanyolország északi részén, Zaragoza városa körül elterülő Aragónia régiójába tavaly bár rekordszámú turista érkezett, a 911 ezer nemzetközi látogató még mindig elenyésző Katalónia közel 20 milliós, vagy Andalúzia több mint 13,5 milliós statisztikáihoz képest – és ezek csak a külföldi turistákra vonatkoznak. Éppen ezért a majdnem 12 százalékos növekedés ellenére Manuel Blasco turisztikai miniszter hangsúlyozta: fontos, hogy a régió településeinek is stabil turisztikai kereslete legyen. Albarracínban például – mint Aragóniában általában – jóval több spanyol nyaral, mint külföldi vendég – annak ellenére, hogy a kisvárost kétszer is beválasztották Spanyolország legszebbjei közé.

Először a Los Pueblos Más Bonitos de España vidéknépszerűsítő programba került fel, majd 2018-ban a neves magazin, az El País olvasói szavazták meg Spanyolország legszebb városának. És ha már elismerésekről beszélünk, azt is érdemes megemlíteni, hogy Albarracín egésze 1961-ben nemzeti műemlékké nyilvánították, 1996-ban pedig megkapta a Spanyol Érdem Aranyérmet a képzőművészetek terén – jelenleg a település csak az UNESCO világörökségi státuszra vár.

Mindezeket figyelembe véve egyáltalán nem meglepő, hogy Albarracín történelme messze nyúlik vissza: a közeli Pinares de Rodeno erdőiben található sziklabarlangokban például őskori sziklarajzokat találtak, és érdekesség, hogy mielőtt a 13. században beolvadt volna az Aragóniai Királyságba, a kisváros a félig autonóm területként működött.

Legfőbb látnivalói közé tartozik a középkori városfal és annak bástyái – a Torre del Andador őrtoronyból például szuper kilátás nyílik. A város legmagasabb pontja mégsem itt, hanem a Castillo de Albarracín mórok által épített várában található, ahol még ma is régészeti feltárásokat végeznek. Szintén jelentős építészeti örökségnek számít a Catedral del Salvador reneszánsz és barokk jegyeket viselő temploma, valamint természetesen az rózsaszín-vörös kőházakkal teli óváros is. A ferde falú Casa de la Julianeta például Albarracín egyik legtöbbet fotózott középkori épületének számít. A kulturális élményekért keressük fel az Albarracín Múzeumot, aminek épülete volt már kórház, börtön, lakóház és raktár is: ma itt láthatjuk azokat a – főleg iszlám időkből származó – ereklyéket, amiket a kastélyban történő ásatások során fedeztek fel.

A Pinares de Rodeno Nemzeti Park közelsége ráadásul a természetjáróknak is remek kirándulási lehetőséget biztosít: területe tele van barlangokkal és túraútvonalakkal, de a csodás látványért a Guadalaviar-folyó mentén kiépített, hidakkal teli Paseo Fluvialon is mindenképpen érdemes végigsétálni. A gyerekek imádni fogják a körülbelül 40 percnyi autóútra található Dinópolis őslényparkot és a Museo del Juguete játékmúzeumot is, de ha augusztus elején utaznánk, akkor a Mercado Medieval Gea de Albarracín középkori vásárjába is belepillanthatunk.