Már csak 3 család él ebben a szellemfaluban, a templomot egy dollárért adták el

A Yellowhead Highway mentén, a Riding Mountain Nemzeti Parktól délre fekvő Solsgirth története az 1870-es évek végére nyúlik vissza, a település azonban eredetileg nem a mai helyén állt. A telepesek először nagyjából tíz kilométerrel északabbra, Toddburn néven alapították meg a falut, mert a tervek szerint arra haladt volna a vasútvonal.

A vasúttársaság végül délebbre fektette le a síneket. A lakosok azonban ragaszkodtak a vasúti összeköttetéshez, ezért házaikat is átköltöztették az új helyre, amit Solsgirthnek neveztek el.

A 20. század első felében Solsgirth még élénk mezőgazdasági központnak számított. Vasútállomás, vegyesboltok, iskola, posta, szerszámkereskedés és több hatalmas gabonatároló is működött itt, a környék termékeny földjeiről pedig ide szállították a gabonát a gazdák.

Közülük különösen érdekes a Szentlélek ukrán katolikus templom története, az épület ugyanis eredetileg egytantermes iskolaként működött. A helyi ukrán közösségnek szüksége volt egy templomra, ám nem rendelkeztek elegendő pénzzel egy új építéséhez. Ezért összefogtak, megvásárolták a régi iskolát, majd görgős szekérre emelték, és traktorokkal a falu központjába vontatták.

A templom jellegzetes, keleti stílusú hagymakupoláit egy ukrán származású helyi ács, Michael Swistun készítette. Swistun fiatalon rendkívüli testi erejével is kitűnt: 1923-ban az amerikai Ringling Bros. and Barnum & Bailey cirkuszhoz szerződött, ahol „a világ legerősebb embere” néven lépett fel.

Solsgirth hanyatlását ugyanazok a folyamatok idézték elő, amelyek sok más észak-amerikai préritelepülés elnéptelenedéséhez is vezettek: a modernizáció és a vidéki elvándorlás.

Ahogy a teherszállítás fokozatosan a közutakra terelődött, a vasútállomás elveszítette korábbi jelentőségét. A mezőgazdaság gépesítésével egyre kevesebb munkaerőre volt szükség a földeken, a kisebb családi gazdaságok helyét pedig fokozatosan nagyüzemi birtokok vették át. Idővel az iskola, a boltok és a posta is bezárt, a szolgáltatások pedig a környező, nagyobb településekre kerültek át.

A falu hanyatlása 2002-ben érte el a mélypontját, amikor az utolsó működő gazdasági létesítmény, a gabonatároló is bezárt. Ugyanebben az évben mindkét helyi templomban megtartották az utolsó istentiszteletet, majd az épületeket végleg bezárták.

Az anglikán templomot később mindössze egy kanadai dollárért adták el a Prairie Mountain Regionális Múzeumnak, az ukrán templom pedig magánkézbe került. A fiatalok munkalehetőség híján elköltöztek, napjainkra pedig csupán három család maradt a környéken.

Solsgirth régi házai közül néhányat ma már alig lehet észrevenni a fák és a derékig érő fű mögött, egyes épületekben pedig még mindig ott találhatók a korábbi lakók személyes tárgyai.

Az egyik elhanyagolt házban különös látvány fogadja a látogatót: a mosógép fölött egy régi televízió áll, a padlón pedig bekeretezett képek, háztartási eszközök és más használati tárgyak hevernek. Egy másik helyiségben színes baseballsapkákból álló halom látható.

(Daily Mail)