Két ország, két nap, néhány kilométer: a Bering-szoros különös szigetei

A Diomede-szigeteknél ritkán kerül ennyire közel egymáshoz két nagyhatalom. A Kis-Diomede amerikai fennhatóság alatt áll, a Nagy-Diomede pedig Oroszországhoz tartozik, mégis alig 3,8 kilométer választja el őket. A térképeken sokszor távolinak tűnik ez a két világ, a Bering-szoros közepén azonban szinte egymás szomszédai.

A szigetek igazi különlegessége azonban nem is a távolság, hanem az idő. A két part között húzódik a nemzetközi dátumválasztó vonal, így a Kis-Diomede még ugyanabban a napban jár, míg a tőle alig pár kilométerre fekvő Nagy-Diomede helyi idő szerint nagyjából 21 órával előrébb tart. Sokan ezért egyszerűen csak „Tegnapnak” és „Holnapnak” nevezik őket.

A Diomede-szigeteket az európai feljegyzések szerint Szemjon Ivanovics Gyezsnyov érte el először 1648-ban, ám a szigetpár története ennél jóval régebbre nyúlik vissza. A környéket már korábban is lakták őslakos közösségek, akik a kedvezőbb időszakokban csónakkal, a hidegebb hónapokban pedig a jeges tengeren át közelítve tartották egymással a kapcsolatot. A szigetek nevét végül Vitus Bering 1728-as expedíciója nyomán kapták, mivel Bering hajói éppen Szent Dioméd napján érték el a környéket.

A mai határvonal csak később vált véglegessé. 1867-ben, amikor az Egyesült Államok megvásárolta Alaszkát Oroszországtól, a térséghez tartozó szigetek sorsa is eldőlt, így került a Kis-Diomede amerikai, a Nagy-Diomede pedig orosz fennhatóság alá.

A második világháború idején a Nagy-Diomede stratégiai szerepet kapott, és szovjet katonai bázisként működött, aminek nyomai ma is érzékelhetők, például a határőri jelenlétben. A hidegháborúban a két nagyhatalom közelsége már nem földrajzi érdekesség, hanem biztonsági kérdés volt. A Szovjetunió kitelepítette az őslakosokat a Nagy-Diomedéről, a térségre pedig – a vasfüggöny párhuzamaként – sokan a „jégfüggöny” kifejezést használták.

A feszültség oldódásának emlékezetes pillanata 1987 nyarán jött el, amikor az amerikai nyíltvízi úszó, Lynne Cox átúszta a két sziget közti távot. A teljesítmény akkor jóval több volt sporteredménynél: olyan gesztusnak számított, amelyhez Ronald Reagan és Mihail Gorbacsov is nyilvánosan gratulált.

A szigetcsoport két tagja ma egészen eltérő arcot mutat. Az amerikai oldalon, a Kis-Diomedén még mindig élnek emberek, miközben a Nagy-Diomede 1948 óta civil szempontból gyakorlatilag kiürült, és nincs állandó lakossága. A Kis-Diomede a 2021-es adatok szerint mindössze 82 főt számlál; többségük az őslakos inuit közösségek leszármazottja. A mindennapok a sziget egyetlen településéhez, a Diomede nevű falucskához kötődnek.

A helyiek megélhetésében ma is fontos szerepet játszik a tenger: halásznak, és vadásznak többek között rozmárra, fókára, belugára. A körülmények szélsőségesek, a terület szűkös, ráadásul az időjárás is gyakran kiszámíthatatlan, ezért a szigeten nem épült repülőtér. A küldemények egy része helikopterrel érkezik, a nagyobb szállítmányokat pedig jellemzően vízi úton juttatják el.

Nem véletlen, hogy a szigetek időről időre merészebb elképzelésekben is felbukkannak, amelyek a Bering-szoros átkelését próbálnák lerövidíteni. A Diomede-pár közelsége ma is megmozgatja a fantáziát, ennek egyik visszatérő példája a Bering-szoros alatti vasúti alagút ötlete, amely az Egyesült Államokat és Oroszországot kötné össze.