A karácsony ezer arca: különös szokások a világ minden tájáról

Míg mi az otthonunk melegében készítjük a meleg ünnepi fogásokat, addig Új-Zélandon a tengerparton piknikeznek vagy grilleznek. A déli országban decemberben nyári meleg uralkodik, így nem meglepő, hogy az emberek inkább a szabadban ünnepelnek. Az ételeket hangikon, vagyis fűtött sziklákon készítik el, ezeket pedig gödörmedencékben, úgynevezett umuban helyezik el. A maori főzési módszer tökéletes nagyobb mennyiségű étel elkészítésére, viszont több órát is igénybe vehet, így tökéletes alkalmat kínál az összejövetelekre.

Portugáliában főként az ország északi részein, és kisebb falvakban a mai napig plusz egy teríték kerül az asztalra, melyet a családok elhunyt szretetteiknek szánnak. Az egyébként kifejezetten vallásos országban a családok így emlékeznek meg azokról a szerettükről, akik a hitviláguk szerint karácsony idején visszatérnek az élők közé.

Japánban a lakosság csupán 1-2 százaléka keresztény, viszont a kelet-ázsiai országban így is ünneplik a karácsonyt. Igaz, lényegében mindenben eltér a „megszokottól", hiszen a barátok és a párok ünnepeként tekintenek rá, ezért a közös vacsorák mellett a buliké a főszerep. A karácsony sokkal inkább a „boldogság terjesztéséről" szól. Japánban mindenki csirkét eszik karácsonykor, ezért a KFC éttermeknél jellemzően kígyózó sorok állnak. Erre rásegített az étteremlánc 1974-ben indított „Kentucky for Christmas!” reklámkampánya is.

A szomszédos Ukrajnában a megszokott gömbök és égősorok mellett pókhálók is kerülnek a karácsonyfára, ijesztő csavart adva azoknak. Ennek eredete egy történethez köthető, mely szerint egy rendkívül szegény asszony nem tudta feldíszíteni a fáját, ám mire felébredt, a fenyőfát gyönyörűen csillogó pókháló fedte be.

Decemberben Guatemalában egy jelképes ördögégetéssel, valamint alapos takarítással készülnek fel az ünnepi időszakra. Az ország lakói így abban bíznak, hogy megszabadulnak a gonosz szellemektől. Miután a karácsony előtti időszakban kitakarítottak, a felesleges dolgokat a ház elé gyűjtik, majd a tetejére raknak egy ördögöt jelképező tárgyat, végül pedig az így keletkezett halmot felgyújtják.

Venezuela fővárosában, Caracasban görkorcsolyával indulnak el a kora reggeli ünnepi misére, azaz a Misa de Aguinaldóra. A szokás annyira elterjedt, hogy a fővárosban sok utat egészen reggel 8 óráig lezárnak a hatóságok. A miséket rendszerint a karácsonyt megelőző héten tartják, a hét minden napján.

Az izlandi gyerekekhez nem csupán a Mikulás érkezik karácsony előtt. Az ünnep előtt a hagyomány szerint 13 troll járja be az országot, akik felváltva látogatják meg a gyerekeket. A fantasztikus lények cipőt hagynak az ablakban, a jó gyerekeket ajándékkal jutalmazzák, míg a rosszak rothadó krumplit kapnak. A trollok személyisége – Hófehérke hét törpéjéhez hasonlóan – teljesen egyedi. Van köztük ajtószaggató, kanálnyalogató, kolbásztörő, gyertyalopó, túrótörő és ablaklopó lények is.

A finn családok rendszerint december 24-én délután fürdőt vesznek, majd a szentestét a szaunában töltik, amit lámpásokkal és gyertyákkal világítanak meg. Ezután a tévé előtt gyűlnek össze, és általában az 1982-es Hóember című brit animációs televíziós filmet nézik meg.

A walesi kultúra tele van érdekes babonákkal, közülük talán az egyik legfurcsább a karácsonyhoz kapcsolódik. A dél-walesi lakosok egy „szürke kanca” nevű, ijesztő lófigurával járnak házról házra. A póznára feltűzött, lepedővel letakart és gondosan feldíszített lókoponyával hívják rímcsatára a szomszédokat. Ha a kihívónak sikerül nyernie, akkor beléphetnek az adott otthonba.

Szlovákiában nemcsak azért sütnek süteményeket, hogy megegyék. Karácsony alkalmával a család legidősebb tagja egyszerűen fogja az édességet és a plafonra dobja. A hagyomány szerint, ha az étel fennragad a plafonon, akkor szerencsében gazdag, bőséges év vár majd a família minden tagjára, ha azonban leesik, akkor szűkölködniük kell majd.