A hajósok rémálma volt ez a partszakasz, ahol két tenger feszül egymásnak

A Grenen magyarul faágat jelent, a vékony földnyelv pedig azért kapta ezt a nevet, mert kis túlzással apály alatt csak egy gally vékonyságú földdarabon lehet besétálni a Balti-tenger és az Északi-tenger közötti részre. A Dánia legészakibb városa, Skagen mellett fekvő területen amellett, hogy egyszerre két két tenger vize is a turisták bokáját mossa, még a svéd Göteborg látképe is megcsodálható.

Külön érdekesség, hogy a Balti-tenger és az Északi-tenger eltérő sűrűséggel és sótartalommal rendelkezik, ami miatt vizeik nem keverednek azonnal. Ez a különbség látványos kontrasztot eredményez, amit Grenennél szabad szemmel is könnyen megfigyelhetünk.

A másik érdekessége a területnek, hogy a zátony folyamatosan növekszik, de azt még nem tudni pontosan, hogy ezt mi okozza: a kutatók évtizedek óta figyelik, hogyan formálódik Grenen területe, és a mérések szerint az elmúlt 100 évben a zátony egy kilométert növekedett északkeleti irányba. Nem véletlen, hogy a Grenen-fok Dánia egyik leglátogatottabb idegenforgalmi látványossága, amit évente körülbelül egymillió turista néz meg.

De a képződmény nemcsak azért vonzza a látogatókat, mert itt van a hullámosabb Skagerrak (Északi-tengerbe áramló) és a nyugodtabb Kattegat (Balti-tengerbe áramló) tengerszorosainak találkozása, hanem azért is, mert van egy apró, összesen három négyzetkilométeres védett nemzeti park, ahol előszeretettel pihennek fókák is. Az erős áramlatoknak köszönhetően nagyobb mennyiségű homok rakódik a földnyelvre, amin a turisták kényelmesen besétálhatnak, gyönyörködhetnek a közeli nagy kikötőbe érkező hajókban, vagy éppen a ki-kikukucskáló fókacsaládokra.

A fókák mellett több ragadozó madár is él a területen, olykor pedig megjelennek a fehércsőrű delfinek, a csukabálnák, a kardszárnyú delfinek, a rozmárok és a hólyagos fókák is.

Grenenben 1571-ben épült az első világítótorony, miután olyan sok hajó futott a sokszor láthatatlan zátonyokra, hogy a hajósok kikövetelték a figyelmeztető jelzést. Az első világítótorony nem volt túl hatékony, ezért 1627-ben, majd 1747-ben korszerűbb világítást üzemeltek be. 1807-ben, a napóleoni időkben vívott angol-dán háború alatt a világítótornyot kikapcsolták, és katonákkal védték a tornyot, nehogy az angolok visszakapcsolják. Mire ők válaszul, nem messze a parttól, egy világító hajót horgonyoztak le, hogy így segítsék a kereskedelmi és katonai hajózást.

Ma a világítótorony nemcsak a hajózást segíti, hanem népszerű turisztikai látványosság is, ahonnan lenyűgöző kilátás nyílik a Balti- és az Északi-tenger találkozására.