Több mint 400 éve lakják a „világítótornyok királyát”

A Gironde torkolatánál, az Atlanti-óceánban magasodik Cordouan világítótornya. Az építmény 1611-ben készült el, és azóta több mint négyszáz éve dacol a természet erejével: a szél, a hullámzás és az árapály folyamatosan próbára teszi a szerkezetet, ezért a karbantartás valójában sosem ér véget.

Cordouan egyúttal Franciaország utolsó, egész évben lakott tengeri világítótornya. Az őrök kettesével teljesítenek szolgálatot: rendszerint egy vagy két hetet töltenek a toronyban, majd péntekenként váltják egymást, feltéve, hogy a vízállás lehetővé teszi.

Ők gondoskodnak többek között az épület mindennapi fenntartásáról, éjjel-nappali jelenlétükkel pedig a rongálást és a fosztogatást is igyekeznek megelőzni. A turistaszezonban fogadják a látogatókat, emellett részt vesznek a torony körüli sziklás zátony környezeti megfigyelésében is.

Cordouan történetét évszázadok óta felújítások és átalakítások kísérik. Joseph Teulère 1789-ben közel húsz méterrel megmagasította a központi tornyot, a 19. században, III. Napóleon idején pedig a belső tereket tették kényelmesebbé.

A 20. és 21. században főként a hullámoknak kitett, gyűrű alakú alapzat megerősítésén dolgoztak. 2010 óta az állam és a környező területek önkormányzatai átfogó helyreállítási és értékmegőrzési programot támogatnak. Kőfaragók, kőművesek és ipari alpinisták dolgoznak azon, hogy megőrizzék az épület eredeti pompáját.

Az építőanyagok, szerszámok és élelmiszerek kijuttatását a tengerjáráshoz kell igazítani, így már egy-egy utánpótlás megszervezése is komoly előkészítést igényelhet. A munkások hajóval és kisebb csónakokkal, olykor pedig helikopterrel jutnak el a toronyhoz.

Odabent szintén akad még néhány meglepetés. A 301 lépcső tetején működő fény mintegy 40 kilométerre világít el, az első emeleten pedig fekete-fehér márvánnyal burkolt királyi lakosztály található. A pompás terem különös részlete Cordouan történetének, ugyanis egyetlen uralkodó sem szállt meg benne soha.