Gibraltár – Két földrész között

Gibraltár egy kis szárazföldi terület az Ibériai-félsziget déli részén, amely magában foglalja a Gibraltár-sziklát és az azt a félszigettel összekötő szorost. A teljes terület alig több mint 6 négyzetkilométer, melyen 33 000 lakos él. Északon Spanyolországgal határos, mely ország nem ismeri el a britek által elfoglalt és azóta fennhatósága alatt tartott fontos brit katonai térséget. A Gibraltári-szoros másik oldalán, azaz szemben pedig már Afrika terül el, de a Marokkóból leválasztott rész szintén idegen ellenőrzés alatt áll: ez a Spanyolországhoz tartozó autonóm tartomány, Ceuta. Gibraltár és Ceuta 14 km távolságra van csak egymástól.

Akkortól, hogy a berber tábornok, Tárik ibn Zijád (innen a Gibraltár név: Dzsabal Táriknak nevezték, ami Tarik hegyét jelenti) 711-ben partra szállt itt, és megkezdte Hispánia meghódítását, egészen máig hihetetlen a terület története. Gibraltár 1973-tól a Brexitig az Egyesült Királyság révén az Európai Unió része volt, de a királyság kiválása után a schengeni övezet része maradt.

Egyedi állam, egyedi szokások

Arról már írtunk, hogy Gibraltárnak saját reptere van, de ezt csak úgy tudták megoldani, hogy a fel- és leszállópálya keresztezi a város többsávos főútját, azaz minden érkező és felszálló repülőnél megállítják a forgalmat. De hát ez is csak azt mutatja, hogy egy ilyen fontos kereskedelmi és diplomáciai központ vezetői azt szeretnék, ha a hely légi úton is könnyen megközelíthető lenne. Egyébként Gibraltárban mindössze 29 kilométer autópálya van és nincsen villamos, metró és vasút sem.

További érdekesség, hogy a helyiek az úgynevezett yanitót (vagy Llatinót) beszélik, egy, az andalúz spanyol nyelvjárás és az angol mixéből létrejött nyelvet, amelyre hatott még az olasz, az arab és a héber is. Ettől függetlenül a gibraltáriak nagy része beszél angolul és spanyolul is.

Gibraltár szikláin körülbelül 300 berber majom él. A környéken persze sokkal több, de ezek itt annyira megszokták az emberek közelségét, hogy ki nem teszik a lábukat a városból. A turisták nagyon szeretik őket fotózni, de simogatni nem szabad, mert egyáltalán nem barátságosak, harapnak. A helyi majmok 1855 óta a Brit Haditengerészet védelme alatt állnak, sőt képükkel még a gibraltári 5 pennys érmén is találkozhatunk .