Az egykoron virágzó település, amit hamarosan eltemet a sivatag

Namíbia déli részén terül el Kolmanskop városa, amely egykor kulturális központként szolgált. A város története 1908-ig nyúlik vissza, amikor egy vasúti munkás gyémántot fedezett fel a sínek építése közben. Miután megmutatta a kincset felettesének, a német August Stauchnak, rájöttek, hogy Kolmanskop gazdag gyémántlelőhely lehet. Így a város hamar óriási mértékű fejlesztéseken esett át, bányászvárossá alakult, az egyre többen ideköltöző lakosok számára pedig közösségi és kulturális tereket hoztak létre.

Az 1920-as évekre a városba főként a tehetősebbek látogattak el, így a luxus és gazdagság szimbólumává vált. Kórházakat, báltermeket, színházakat és iskolát hoztak létre a térségben. Az egyre népesebb város közössége olyan luxusszolgáltatásokat élvezhetett, mint az úszómedence, bowling pálya, de megépült az Afrika első villamosa, így a várost vasút kötötte össze Lüderitz kikötőjével.

A város fénykora nem tartott sokáig, az első világháború után hanyatlásnak indult, miután elfogyott a területen található gyémánt, melyet idő közben más térségekben is felfedeztek. A harmincas években a város teljesen kimerült, befejeződtek a bányászati munkák és egyre kevésbé tudták fenntartani a luxusszínvonalat.

Kolmanskop húsz évvel később már teljesen lakatlanná vált, a város viktoriánus kori épületei és látványosságai azonban a mai napig megmaradtak, mintegy időkapszulát biztosítva a látogatók számára, akik gyakorlatilag elhagyatottsága miatt keresik fel a várost, melyet lassan felemészt a Namib-sivatag.

1980-ban a De Beers nevű bányászati cég restaurálta a város különböző pontjait és múzeumot alakított ki. Annak ellenére, hogy a törött ablakú, rohadó lakásokkal és épületekkel teli város lassan eltűnik a föld színe alól, az izgalmas története miatt az emberi törékenységére és az idő kegyetlen múlására emlékeztet. A látogatók vezetett túrákon vehetnek részt, hogy alaposabban megismerjék a lassan feledésbe merülő város történetét.

(Forrás: Express)