Olaszország 5 ősi túraútvonala, ahol a slow travel valódi élménnyé válik

A Róma felé vezető utak vonzereje nem új jelenség. Zarándokok több mint ezer éve kelnek útra a város irányába Angliából, Németországból, a Baltikumból és a mediterrán térségből. Ezek az útvonalak vallási szerepük mellett a kereskedelmi kapcsolatok, eszmék és történetek terjedését is segítették Európában. Sok közülük ma jól jelzett gyalogútként járható be.

A slow travel, vagyis a lassú utazás szemlélete szerint legalább annyit számít maga az út, mint a célállomás. Ez ma az európai kulturális turizmus egyik leggyorsabban fejlődő iránya, így nem véletlen, hogy egyre több utazó keres olyan útvonalakat, amelyek figyelmet, jelenlétet és türelmet kívánnak. Olaszország ezen a területen erős pozíciót foglal el: az Antichi Cammini d’Italia, vagyis az Olaszország ősi gyalogútjai kezdeményezés most először fogja össze ezt az öt útvonalat egységes nemzetközi promócióban. A cél, hogy az ország Európa egyik meghatározó szereplője legyen a lassú, kulturális turizmusban.

Az öt útvonal közül az 1700 kilométer hosszú Via Francigena, vagyis a „francia út” a legismertebb nemzetközi szinten. Története Sigeric canterburyi érsek útinaplójához kötődik, aki Kr. u. 990-ben Rómából Anglia felé tartva mind a 79 állomását lejegyezte. Több mint ezer évvel később a gyalogosok ma is részben ugyanazon a nyomvonalon haladhatnak.

Csak Olaszországon belül körülbelül 1000 kilométert és 45 szakaszt foglal magába: a Nagy Szent Bernát-hágótól vezet dél felé az Aosta-völgyön, Piemonton, Lombardián, Emilia-Romagnán, Ligurián és Toszkánán át Lazióba. Az utolsó szakaszok már ősi római utakat követnek a főváros felé, az út pedig a római Szent Péter-bazilikánál ér véget.

Kevés történelmi alak kapcsolódik olyan erősen az olasz tájakhoz, mint Assisi Szent Ferenc, aki lemondott örökségéről, a radikális egyszerűséget választotta, és élete nagy részét Közép-Olaszország tájain járva töltötte. A róla elnevezett Via di Francesco, vagyis Szent Ferenc útja azokat a vidékeket köti össze, amelyeket ő is jól ismert.

Az útvonal északi és déli irányból is járható, mindkettő Assisi történelmi városában ér véget. A déli út valamivel hosszabb: Rómából indul, 300 kilométeren és 13 szakaszon át halad a Sabina vidékén és a Rieti Szent Völgyön keresztül. Az út mentén négy olyan szent hely található, amely a ferences rend alapítójának életéhez kapcsolódik, köztük Greccio, ahol a hagyomány szerint 1223-ban a világ első betleheme készült. A teljes útvonalat bejárók az Assisi Szent Ferenc-bazilikában vehetik át a Testimoniumot, vagyis a teljesítést igazoló oklevelet.

A Cammino di San Benedetto, vagyis Szent Benedek útja nemzetközileg talán kevésbé ismert, éppen ezért a meghitt kirándulásra vágyóknak tökéletes választás. A névadó Nursiai Szent Benedeket a nyugati szerzetesség atyjaként tartják számon, öröksége pedig három közép-olaszországi helyhez kötődik: szülőhelyéhez, Norciához, Subiacóhoz, ahol több mint harminc évig élt és tizenhárom monostort alapított, valamint Monte Cassinóhoz, ahol létrehozta a nevét viselő rend apátságát.

Az út ezt a három helyet kapcsolja össze. Nagyjából 300 kilométeren és 16 szakaszon keresztül vezet át Olaszország csendesebb, érintetlenebb tájain, Umbriát és Laziót is érintve.

A Romea Stratát ismerték el a legkésőbb az öt útvonal közül: az Európa Tanács 2025. június 17-én vette fel a kulturális útvonalak közé. Egyben ez a legnagyobb léptékű is, hiszen több mint 4000 kilométeren át húzódik hét országon, Olaszországon, Ausztrián, Csehországon, Lengyelországon, Litvánián, Lettországon és Észtországon keresztül.

A teljes útvonal 245 szakaszt és több mint 50 UNESCO-helyszínt érint, miközben azt az úthálózatot rekonstruálja, amelyen egykor a Baltikumból érkező zarándokok Róma felé haladtak. Az olasz főszakasz körülbelül 1000 kilométer hosszú, és 47 etapban vezet Tarvisiótól Lazióig. Utolsó részén a Romea Strata csatlakozik a Via Francigenához, majd a fővárostól északra fekvő vulkáni vidéken keresztül közelíti meg Rómát.

A Via Romea Germanica az európai gyalogutak egyik legizgalmasabb eredettörténetével rendelkezik. Nyomvonala Stade-i Albert apát 1236-os Annales Stadenses című feljegyzésén alapul, amely egy középkori útitervet rögzített Észak-Németországból Rómába. A teljes út ma is nagyjából 2200 kilométeren át követhető Stade városától az olasz fővárosig.

Az olasz szakasz a Brenner-hágónál lép be az országba, majd körülbelül 1050 kilométeren át halad dél felé, mielőtt Montefiasconénál csatlakozik a Via Francigenához. Innen Lazio legkarakteresebb vidékein vezet tovább: Bolsena vulkanikus tava, Viterbo, Sutri és egy olyan változat is szerepel az útban, amely a turisták által megmentett Civita di Bagnoregiót érinti. Ez a tufavölgyek fölé emelkedő, sziklaperemre épült város alig változott azóta, hogy a középkori zarándokok elhaladtak mellette.

(Euronews)