A sziklára épült olasz falu, amely túlélte saját pusztulását

Olaszország közepén, Rómától alig két órányi autóútra találjuk Civita di Bagnoregio tizenkét fős települését. A sziklatetőre épült falut nem is olyan régen még la città che muore, vagyis „a haldokló város” néven emlegették, ám minden megváltozott, amikor 2013-ban a vezetés belépődíjat vezetett be a látogatóknak.

Civita ugyanis egy olyan vidéken áll, ahol a puha tufasziklák gyenge, homokos-agyagos talajból emelkednek ki, és az évszázadok során olyan erózió alakult ki, hogy az egykori település nagy része a mélybe zuhant. Ma már annyira kicsi a megmaradt terület, hogy mindössze egy tucat lakos él rajta. A korábbi lakók többsége idővel a közeli Bagnoregióba költözött – ez a település egykor Civita része volt, egészen addig, amíg a 18. századi földrengés egy mély völgyet nem nyitott kettejük közé.

A második világháború idején a két települést összekötő híd súlyosan megrongálódott, és bár a hatvanas években újjáépítették, addigra a szegénység olyan mértékűvé vált, hogy a vezetés kénytelen volt elköltöztetni a lakosokat. A kilencvenes évekre Bagnoregio és Civita di Bagnoregio szinte teljesen elnéptelenedtek, mígnem Francesco Bigiotti volt polgármesternek támadt egy merész ötlete. Hároméves hivatali ideje alatt már így is művészeti eseményekkel és kulturális fesztiválokkal próbálta bevonzani a hétvégi kikapcsolódást kereső rómaiakat, és bár a turizmus lassan növekedni kezdett, ez önmagában nem bizonyult elégnek.

Ekkor határozta el – kollégái óvatosságát figyelmen kívül hagyva –, hogy belépődíjat vezet be a látogatók számára. Megérzése szerint a díj nem visszatartja majd az embereket, hanem épp ellenkezőleg: még kíváncsibbá teszi őket a település iránt.

A turisták száma rohamosan növekedett: míg 2009-ben alig negyvenezren látogattak el ide, 2019-re már az egymilliót is elérte. Bár Olaszország-szerte gyakran emlegetik a túlturizmus negatív hatásait, Bigiotti szerint Civita di Bagnoregio életminősége kifejezetten javult a látogatóknak köszönhetően. A hétköznap 3, hétvégén 5 euróra emelt „turistaadóból” befolyt összeget a helyi infrastruktúra fejlesztésére fordították.

A látogatószám növekedésével az egykor „haldokló városként” emlegetett település ma már nemhogy nem kényszerül lakosai elköltöztetésére, hanem annyi új üzlet nyílt a területén, hogy a munkanélküliségi ráta az elmúlt évtizedben 1 százalék alá csökkent.

Persze itt sincs minden rendben, és a népszerűségnek akadnak árnyoldalai. Egy, Civitában dolgozó helybéli szerint a változás gazdaságilag kétségtelenül előnyös volt, ám mára túl sok lett az úgynevezett „hit and run” turista – azok a látogatók, akik csak néhány órára érkeznek, elkészítik a fotóikat, majd továbbállnak, anélkül hogy érdemben hozzájárulnának a helyi gazdasághoz. Bár a turistabuszok nem hajthatnak be, Civitát és Bagnoregiót sok idegenvezető ideális megállóként hirdeti Róma és Firenze között, ami tovább növeli az egynapos látogatók számát. Bigiotti is elismerte, hogy a turisták többsége csak rövid időt tölt itt.

– idézte Bigottit a CNN, aki egyebek mellett a környező településekkel együttműködve szeretné elérni, hogy ne csak egy fotóhelyszínként gondoljanak a turisták Civitára és Bagnoregióra.