Már ingyen sem kellenek a lakások ebben az orosz bányavárosban

Vorkuta Oroszország északi részén, a Jeges-tenger partvidékétől nagyjából 180 kilométerre, a tundra közepén fekszik. A telek rendkívül hidegek, a hőmérséklet akár mínusz 50 Celsius-fokig is süllyedhet. A város kialakulását a térség szénkészleteinek köszönheti: a Szovjetunió egykor jelentős bányászati központot hozott létre itt, amelynek közelében sorra jöttek létre a kisebb települések.

A környék történetéhez ugyanakkor az is hozzátartozik, hogy Vorkuta a Gulag egyik hírhedt központja volt, ahol foglyok ezrei dolgoztak a bányákban és az építkezéseken. Idővel egyre több civil is érkezett a térségbe, a korabeli tervek pedig százezres lakossággal számoltak. A Szovjetunió összeomlása után azonban az északi bányavárosok helyzete is alapvetően megváltozott.

Bár a paneltömbök jelentős része mára kiürült, egy-egy házban továbbra is élnek emberek: helyenként kézzel írt cetlik jelzik a bejáratnál, hogy az épület nem teljesen elhagyatott. A lakatlan részek eközben gyors ütemben pusztulnak.

Betört ablakok, megrepedt csövek és eltűnt radiátorok emlékeztetnek arra, hogy valaha emberek éltek ezekben az épületekben. Egy helyi lakos nappalijában például mindössze 5 Celsius-fokot mértek, ezért otthonában is vastag zoknit és nemezcsizmát viselt.

A helyiek közül sokan próbálnának megszabadulni lakásuktól, vevőt azonban még akkor sem találnak, ha az ingatlant jelképesen egy rubelért vagy akár ingyen kínálják. A fenntartási költségeket és a közüzemi számlákat továbbra is fizetniük kell, miközben lakásuk gyakorlatilag elveszítette piaci értékét.

Sokan ezért az állami áttelepítési programban bíznak, a várólista azonban hosszú: hamuesgyemant.hu beszámolója szerint mintegy 14 ezren várnak arra, hogy más településen juthassanak otthonhoz.