Gyönyörű úti célok, amiket 2025-ben jobb elkerülni

A válogatás célja nem az, hogy bárkit elriasszon az utazástól, hanem hogy emlékeztessen: egy-egy döntésünk hatással van az adott térség lakóira, a természeti környezetre, sőt a helyi gazdaságra is – írja a Startlap.

A trópusi sziget évek óta vonzza a látogatókat, de a turisták miat keletkező hulladékmennyiség az infrastruktúrát is térdre kényszeríti. A műanyagok újrahasznosítási aránya továbbra is rendkívül alacsony: az éves célkitűzéshez képest jelenleg csupán a hulladék 20 százalékát használják fel több alkalommal – messze elmaradva a 30 százalékos elvárt szinttől.

A látványos strandjairól ismert sziget a Fehér Lótusz című sorozat miatt újra a reflektorfénybe került, ami még nagyobb nyomást helyez a környezetére. Az elhasznált ivóvíz jelentős részét a szárazföldről kell átszállítani, miközben a szigeten naponta 180–200 tonna hulladék termelődik – olyan mennyiség, amelyre sem megfelelő tárolási, sem feldolgozási kapacitás nincs kiépítve.

A világ legmagasabb csúcsát évről évre több ezren próbálják meghódítani, de kevesen gondolnak bele, milyen nyomot hagynak maguk után. Egyetlen mászó átlagosan 18 kilogramm szemetet hagy hátra a túra során, amit a legtöbb esetbe nem is lehet elszállítani. A csúcs közelében ma már szó szerint hulladéksávok kanyarognak a jégmezők között.

Bár a szicíliai város idén elnyerte az olasz kultúra fővárosa címet, a háttérben súlyos vízellátási gondok nehezítik a mindennapokat. A szárazság miatt tavaly augusztusban is előfordult, hogy a szállodák nem tudtak vendégeket fogadni, mert nem tudták garantálni a minimális víznyomást a fürdőszobákban.

A Karib-térségbe érkező hatalmas óceánjárók nemcsak turistákat hoznak, hanem ökológiai kockázatokat is. A korallzátonyok állapota évről évre romlik: egyes helyeken a szerkezeti integritásuk 60 százalékkal csökkent, miközben a biodiverzitás is komoly veszteségeket szenvedett.

A „Isten saját földjeként” ismert dél-indiai államban egyre gyakrabban fordulnak elő földcsuszamlások – sokszor közvetlenül a turisták által látogatott területeken. 2024 júliusában például egy hónap leforgása alatt közel 400 ember vesztette életét ilyen katasztrófák következtében, ami rávilágít az ökoturizmus kockázataira a szabályozatlan környezetben.

A japán nagyvárosok már nemcsak technológiai fejlettségükről, hanem a turisták tömegére adott reakcióikról is híresek. Kiotó történelmi Gion negyedében például teljes fotózási tilalom lépett életbe a magánutcákban, sőt egyes helyeken már belépni sem lehet, mert a helyiek nem tudtak megbirkózni a látogatók zavaró jelenlétével és a tiszteletlen viselkedésükkel.

Az évről évre növekvő turistaáradat miatt a lakhatási válság itt is elérte a kritikus szintet. Egyes városrészekben az Airbnb-lakások kihasználtsága évi több mint 200 nap, miközben a helyi lakosok átlagkeresete nem elegendő arra, hogy versenyre keljenek a rövid távú bérlőkkel.

Az NC500 elnevezésű tengerparti panorámaút mára túlnőtt önmagán: a forgalomnövekedés miatt egyes helyeken már nemcsak a természet sérül, de az alapvető szolgáltatások is elérhetetlenné váltak. A helyiek elmondása szerint a nyári csúcsszezonban a kórházba vezető utak – amelyek korábban 1–2 órát vettek igénybe – hétórásra is nyúlhatnak a megnövekedett forgalom miatt.

Európa legkedveltebb nagyvárosai közül több is a túlturizmus csapdájába került. Szinte naponta jelennek meg hírek a tarthatatlan lakhatási költségekről, aminek következtében a helyiek sokszor már azt sem engedhetik meg maguknak, hogy saját városukban éljenek.