A furcsa német kisváros, ahol 125 éve a levegőben közlekednek a vonatok

Idén októberben ünnepelte 125. születésnapját a világ egyik legkülönlegesebb vasútja, a wuppertali Schwebebahn. A több mint 13 kilométer hosszú függővasutat 1901-ben adták át, és bár a koncepció ma is hatékony megoldás lenne a nagyvárosi forgalom kezelésére, napjainkban Németországon kívül csak Japánban működik hasonló rendszer.

A 19. század végére a Wupper folyó mentén található nyersanyagok miatt a térség gyors iparosodásnak indult. Sorra épültek a gyárak, az új munkalehetőségek pedig jelentős népességnövekedést hoztak magukkal. A korábban szétszórt apró települések egy nagyobb egységbe rendeződtek, és így jött létre a mai Wuppertal.

A város azonban sajátos földrajzi adottságokkal rendelkezik: ahogy a neve is utal rá (tal = völgy), a település egy szűk völgyben helyezkedik el, ahol csak a folyó közvetlen környéke volt sík terület. Ennek következtében Wuppertal hosszan elnyúló, keskeny városszerkezetet vett fel, ráadásul az összeolvadó településekből várostervezés nélkül nőtt ki. Ez komoly közlekedési problémákat okozott. Sem a villamos-, sem a vonatsínek lefektetésére nem volt megfelelő hely, a talaj pedig a föld alatti megoldásokat sem tette lehetővé. A hirtelen kialakult közlekedési káosz kezeléséhez a városnak új, innovatív megoldásra volt szüksége.

A század utolsó éveiben meg is alkotta a mai Schwebebahn prototípusát, amely technikai felépítésében szinte teljesen megegyezett a hagyományos vasutakéval, egyetlen lényeges különbséggel: a szerelvények nem a sínek fölött futottak, hanem alattuk. Bár a lakosság eleinte kétkedve fogadta a megoldást, a városvezetés végül jóváhagyta a tervet, és mintegy 20 tonna acél felhasználása után 1901-ben megnyitott a világ legrégebbi függővasútja.

Ma a függővasút 20 állomásából mindössze négy található az utcák fölött, a többi a város leglaposabb pontja, a Wupper folyó felett húzódik. A Schwebebahnt naponta mintegy 80 ezren használják, a szerelvények pedig 60 km/órás sebességgel közlekednek. A vonal keleti részén egy múzeum, a Schwebodrom mutatja be a pálya múltját, ahol VR-szemüvegek segítségével azt is kipróbálhatjuk, milyen volt a húszas években utazni a Schwebebahnon.

Eugene Langen a Schwebebahn előtt több városban is próbálkozott hasonló rendszer felépítésével, ám sehol sem vállalták be a kockázatot. Wuppertalnak viszont szüksége volt erre a megoldásra – ezért is találkozunk ma is csak nagyon kevés helyen hasonló technológiával. A legtöbb város szerkezete nem olyan elnyújtott, mint Wuppertalé; a metrótechnológia fejlődésével pedig praktikusabb lett a föld alá vinni a tömegközlekedést. Sok helyen ráadásul egyszerűen nincs elegendő „légtér” egy ilyen függőpálya kiépítéséhez.

A Schwebebahn azonban ma is kiváló példája annak, hogyan lehet innovatív és hosszú távon működő megoldással kezelni egy egyedi városi problémát.