Kísértetjárta épületek Magyarországon, ahol egyetlen éjszakát sem bírnál ki

1940-ben kezdődtek el a Bauhaus és a bizánci építészet stílusjegyeit ötvöző templom megépítése. Molnár Farkas tervező eredetileg egy hatalmas teret képzelt el, amelyet ellipszis alakú kupola borít, és amelyet a szentföldi kápolnák által inspirált szerkezetek vesznek körbe. Az építkezés a háború miatt leállt, majd az építész 1945-ben elhunyt, ami teljesen megakasztotta a folyamatokat. A kommunista rezsim végül 1949-ben állította le teljesen a munkálatokat. Később a befejezetlen épületet a Városi Levéltár raktárává alakították át, továbbá sok részét szétszedték és megsemmisítették.

 Bár a ferences rend jelenleg az épület tulajdonosa, és rendszeresen felmerülnek ötletek a hely kihasználásával kapcsolatban, a közeljövőben nem várható változás a romok körül.

Bár az 1950-es években tervezték a grandiózus épületet, stílusa a szocreál helyett sokkal inkább az észak-európai világítótornyokra emlékeztet. A víztornyot építésekor csillagvizsgálónak, meteorológiai állomásnak és kilátónak is szánták, illetve úgy gondolták, hogy ez lehet Európa legnagyobb napórája. Az árnyékot a kerítés vonalaira akarták vetíteni, mellé pedig Nagy Géza és Molnár László szobrászművészek faragták a 12 állatövi jegyet, amelyek az időt mutatták volna.

A torony a nagy tervek ellenére soha nem működött. Mire elkészült, már nem volt rá szükség, és a mai napig nem találtak meg, mire is lehetne használni.

Kádár János egykori Balaton-parti villája mára már életveszélyessé vált. Az ablakok betörtek, a belső tereket teljesen kifosztották, és a burjánzó növényzet mind kívül, mind belül átvette az uralmat. A Club Aliga területén található, puritán megjelenésű, díszítésektől mentes épület a pártüdülő negyedik számú villája volt, mindössze 80 négyzetméteren.

Az aligai fürdőtelepen már 1912-re negyven magánvilla állt, és ez csak a kezdet volt.

A pártvezetés 1948-ban sajátította ki a területet pártüdülő céljára, amelyet két részre osztottak. Az Aliga I. a pártalkalmazottaké volt, míg az Aliga II.-t szigorúan őrizték. Itt kapott helyet többek között a Castro-villa is. Kádár balatoni nyaralója kapcsán a rendszerváltás után többféle terv is született, de ezekről a mai napig nem született döntés.

Ha teljesen eltávolodnánk a város zajától, látogassunk el Magyarország legmagasabb pontjához közel eső kékesaljai menedékházba, amely a tapasztalt kirándulók körében csak Mátrai Pagodaként ismert. A ma már elhagyatott épületet a kelet-ázsiai buddhista építészet formavilágát követő Medgyaszay István álmodta meg.

A tervező a keleti motívumok beépítésével igyekezett feleleveníteni a magyar építészeti hagyományokat. A nyári és téli népszerűsége ellenére a hely 2000 környékén végleg bezárt.

Szépen lassan a feledés homályába vész a Balatontól mindössze 500 méterre található, romos kastély, amelyet számos rejtély övez. A helyiek nemhiába Fekete-kastélyként emlegetik, egyesek szerint egykor a kastély ajtói, ablakai vagy tetőzete fekete színű volt, míg mások úgy tartják, hogy ez a név inkább az épülethez kötődő tragikus halálesetekből ered.

A kastélyt a Nedeczky-család építtette. Az első tragédia 1912-ben történt, amikor a kastély szakácsnőjét féltékeny kedvese meggyilkolta. Két évvel később, a kastély akkori birtokosa, Nedeczky Jenő, 74. születésnapján, tisztázatlan körülmények között követett el öngyilkosságot. 1928-ban a kastély Vág Jenő ügyvéd birtokába került, aki feleségével együtt lakott itt. Egy nap Vág rajtakapta a feleségét egy másik férfival, és ő is véget vetett az életének. A nő új vőlegénye szintén öngyilkosságot követett el, miután a nő egy másik férfiba lett szerelmes.