Egy 19 méteres kőóriás rejtőzik Magyarország alatt

A Baradla-barlang az Aggteleki-karszt egyik legismertebb természeti kincse, a hozzá kapcsolódó Domica-barlanggal együtt pedig az Aggteleki-karszt és a Szlovák-karszt világörökségi barlangrendszerének része.

A hatalmas járatrendszer kialakulásában elsősorban a víz játszott szerepet: a beszivárgó csapadék a mészkő repedésein keresztül a mélybe jutott, majd lassan oldani kezdte a kőzetet. Hosszú idő alatt így járatok, termek és különleges formájú üregek alakultak ki a föld alatt.

A barlang mai arculatát a víz által kivájt járatok mellett a lassan épülő cseppkőképződmények is meghatározzák. Amikor a víz a barlang levegőjével érintkezve elveszíti szén-dioxid-tartalmának egy részét, a benne oldott mészanyag kiválik, majd fokozatosan lerakódik a kőzet felszínén. Egyetlen csepp alig látható nyomot hagy, a folyamat azonban évezredeken, akár évmilliókon át ismétlődve hatalmas képződményeket hozhat létre.

A Baradla járataiban ezért egészen változatos cseppkőformákkal találkozhatunk. A mennyezetről vékony függő cseppkövek ereszkednek alá, míg az állócseppkövek a barlang aljzatáról növekednek felfelé. Ha egy függő és egy álló cseppkő az idők során összeér, cseppkőoszlop jöhet létre. A képződmények formáját és színét több tényező is befolyásolja, többek között az, hogy mennyi és milyen összetételű víz jut el hozzájuk.

A Baradla-barlang egyik leglátványosabb része az Óriások terme, ahol számos különleges cseppkőképződmény sorakozik. Közülük is kitűnik a monumentális Csillagvizsgáló: a 19 méteres képződmény csaknem olyan magas, mint egy hatemeletes ház.

A Csillagvizsgáló állócseppkő, vagyis az aljzatról növekszik felfelé, miközben a mennyezetről érkező vízcseppek folyamatosan újabb ásványi rétegeket raknak le rajta.

A Csillagvizsgáló a Baradla-barlang Vörös-tói túráján is látható. A körülbelül százperces, 2,3 kilométeres útvonal a vörös-tói bejárattól indul, majd a barlang járatain keresztül egészen a jósvafői kijáratig vezet. A túra a Sárkányfej és számos más különleges cseppkőképződmény mellett az Óriások termét is érinti.

Az útvonal jelentős része a Styx-patak medre mellett vagy annak közelében halad. Nagyobb esőzések vagy hóolvadás után a patak vízhozama jelentősen megnőhet, ilyenkor pedig a föld alatti járatokban különösen látványossá válik a víz jelenléte.

A túra részleteiről és a jelentkezésről ezen a linken tájékozódhatunk.