Gigantikus kristályok nőnek ebben a barlangban, de aki belép, az életét kockáztatja

Mexikó északi részén, Chihuahua városától nem messze találjuk meg a több mint 300 méteres mélységben rejtőző Óriáskristály-barlangot. A barlang a Sierra de Naica-hegység alatt húzódik, területét pedig 2000-ben fedezték fel a térségben zajló bányászati munkák révén. Nem sokkal ezután viszont kiderült, hogy a helyszín inkább szép, mint biztonságos: a kristálybarlangban tapasztalható magas hőmérséklet és páratartalom ugyanis könnyedén megölheti azokat, akik túl sokáig tartózkodnak benne. A tudósokat persze ez az „apróság” nem tartotta vissza, munkájuknak köszönhetően pedig a miértekre is választ kaptunk.

Az Óriáskristály-barlangban nem ritka, hogy a hőmérséklet 45 és 58 Celsius-fok között ingadozik, ami vetekszik a hangzatos nevű, a világ egyik leforróbb területének tartott kaliforniai Halál-völggyel. Ez az embertelen forróság a közel 100 százalékos páratartalommal együtt élhetetlen körülményeket teremt: az emberi test pillanatok alatt képes túlmelegedni, a páratartalom miatt pedig a folyadék felgyűlhet a tüdőben (tüdőödéma), ami értelemszerűen végzetes lehet.

Nem beszélve arról, hogy a nedvességet generáló pára miatt a barlang bejárása sem veszélytelen, hiszen így minden felület csúszós, ami az éles kristályokat elnézve nem túl bíztató. De hogyan juthattak le így a tudósok? A kutatóknak először is egy speciális hűtőruhába kellett beöltözniük és légzéssegítő maszkokat is kaptak – viszonyításképpen: ezek nélkül legfeljebb 10 percig bírhatták volna ki, így viszont egy órás határidővel számolhattak. 

A becslések szerint a barlang mintegy 26 millió évvel ezelőtt keletkezett, amikor a Sierra de Naica alól elkezdett felfelé áramlani a magma. Ez a folyamat a beáramló vízzel érintkezve anhidrit nevű ásványt oldott ki, amely alacsonyabb hőmérsékleten feloldódik, majd gipszkristályok formájában újjászületik. Az anhidrit így a víz hőmérsékletének csökkenésekor lebomlott, majd idővel óriási gipszkristályokat képzett.

Egy tanulmány szerint a gipszek 53-57 Celsius-fokon kristályosodtak ki, így a mexikói barlang hőmérséklete ideális körülményeket biztosított fejlődésük számára – azonban furcsa módon a kutatásból az is kiderült, hogy az itteni gipszkristályok növekedési üteme lassabb, mint bármely eddig mért kristályé. Ennek tudatában különösen lenyűgöző a barlang legnagyobb, 55 tonnás oszlopa, ami a feltételezések szerint legalább fél, de inkább 1 millió évvel ezelőtt kezdhetett kialakulni.

Azonban a The Travel felhívja rá a figyelmet, hogy 2000 óta folyamatosan csökkent a gipszkristályok kialakulásához nélkülözhetetlen víz mennyisége a barlangban, ami veszélyezteti a természet csoda fennmaradását. 2017-ben viszont egy bányászati baleset miatt az üreget elárasztotta a víz, ami bár szomorú hír a tudósok számára, a kristályoszlopoknak valószínűleg jól jött. Jelenleg emiatt még a szakemberek sem tudnak lejutni, a gipsz állapotáról majd csak akkor tudunk meg új információkat, amikor újranyit a fent említett bánya.