Egyetlen éjszaka alatt több mint 1700 emberrel végzett ez az afrikai tó

A Kamerun északnyugati részén fekvő Nyos-tó egy közel 210 méter mély vulkanikus krátertó. Sokáig semmi sem utalt arra, hogy a nyugodt vízfelszín alatt halálos veszély rejtőzik, igaz, a tóhoz kapcsolódó baljós történeteket generációk óta adták tovább egymásnak a helyiek. A legendák szerint veszélyes szellemek éltek a tóban, amelyek időnként halált hoztak a part közelében élőkre.

Részben emiatt a házak egy része a környező domboldalakra épült, a termékeny földek azonban idővel egyre több családot vonzottak a völgybe, ahol mezőgazdaságból és állattartásból éltek.

Az augusztusi estén egyes beszámolók szerint különös morajlást lehetett hallani a tó felől, mások fehéres párát és hirtelen feltámadó szelet emlegettek. A legtöbben azonban semmit sem érzékeltek a veszélyből, így teljesen váratlanul érte őket a katasztrófa.

Amikor másnap megérkeztek a mentőcsapatok, szinte felfoghatatlan látvány fogadta őket. Az egész környék néma volt. Emberek feküdtek mozdulatlanul az otthonaikban, az udvarokon és az utak mellett, mellettük pedig elpusztult szarvasmarhák, kecskék és madarak hevertek. A házak ugyanakkor sértetlenek maradtak, tűznek vagy robbanásnak semmi nyoma nem volt. 

A különös körülmények miatt eleinte csak találgatni tudtak az emberek. Felmerült egy fertőző betegség, mérgező anyag kiszabadulása, vulkánkitörés, sőt még egy titkos fegyverkísérlet lehetősége is. A kutatások azonban hamar kimutatták, hogy a katasztrófát egy rendkívül ritka természeti jelenség idézte elő.

A tó mélyében hosszú évek alatt hatalmas mennyiségű szén-dioxid halmozódott fel. A vulkanikus kőzetekből folyamatosan felszivárgó gáz a nagy nyomás miatt oldott állapotban maradt a víz alsó rétegeiben, a réteges szerkezet pedig megakadályozta, hogy a szén-dioxid a légkörbe távozzon.

A folyamatot elindító közvetlen ok máig nem teljesen tisztázott. A kutatók szerint a jelenséget valamilyen természetes esemény, például egy földcsuszamlás, a víz hirtelen lehűlése vagy a rétegek elmozdulása válthatta ki.

A mélyben uralkodó nyomás eddig a pontig a vízben tartotta a szén-dioxidot, a változás hatására azonban a víz felfelé kezdett áramlani. A csökkenő nyomás miatt buborékok képződtek, hasonlóan ahhoz, ahogy egy felrázott szénsavas üdítőben történik. A buborékok további vizet húztak magukkal felfelé, így öngerjesztő folyamat vette kezdetét.

Mivel a szén-dioxid nehezebb a levegőnél, a gáz a talaj közelében gyűlt össze, majd a völgy mélyebb részein terjedt tovább. A magas koncentráció miatt az emberek és az állatok elvesztették eszméletüket, majd megfulladtak. Részben ez magyarázza, hogy a magasabban fekvő települések lakói közül többen megmenekültek.

A katasztrófa után a tó vize vörösesbarnára változott a mélyből felkeveredő, vasban gazdag víz oxidációja miatt, ami tovább fokozta a Nyos-tavat övező misztikumot. A veszély azonban nem szűnt meg a kitörést követően. A szén-dioxid továbbra is beáramlott a tóba, ezért a kutatók később egy speciális csőrendszert alakítottak ki, amely ellenőrzött módon vezeti a felszínre a gázzal telített vizet.

A Nyos-tó tragédiája ma is a történelem legismertebb limnikus kitörésének számít. Az eset után világszerte fokozott figyelmet kaptak a hasonló vulkanikus tavak, különösen a Ruanda és a Kongói Demokratikus Köztársaság határán fekvő Kivu-tó, amelynek mélyén szintén jelentős mennyiségű szén-dioxid és metán halmozódott fel.

(hamuesgyemant.hu)