5 titkos erdei kápolna, amit látni kell a következő őszi túrádon

Somogy vármegye dombjai között, Uzdpusztán rejtőzik az ország egyik legkülönösebb és legnehezebben felfedezhető romkápolnája. Ez nem az a hely, ahová véletlenül betéved az ember: ide csak az jut el, aki tudja, mit keres. Nincs tábla, nincs jelzett ösvény, amely az eldugott, fákkal benőtt liget mélyén pihenő kápolnához vezetne. Ellenben ha rátalálunk, akkor olyan érzésünk lehet, mintha egy elfeledett történet díszletére bukkantunk volna.

A félrebillent toronysisak, a gótikus ablakkeretek és a nyers téglafalak misztikus, időtlen hangulatot árasztanak, pedig a kápolna nem a középkor öröksége. A Szent László-kápolna az 1880-as évek közepén épült, feltehetően Uzdpuszta akkori birtokosának, Chernel Gyulánénak kezdeményezésére. Később a család tagjait a kápolna alatti kriptába temették –  írja a Turista Magazin a Göllei Hírmondó beszámolója szerint.

Az 1950-es évek elején villámcsapás sújtotta az épületet, majd a kriptát ki is fosztották. A szent hely lassan az enyészeté lesz, hiába szerepel műemléki nyilvántartásban, évtizedek óta pusztul. Megközelítése sem egyszerű, ugyanis a göllei temetőtől egy földútról kell elindulnunk, amely közel két kilométeren át kanyarog a szántóföldek között. Egy kőkeresztnél aztán jobbra kell fordulni, majd további egy kilométer után az út egy sűrű, bozótos részbe torkollik. Itt, egy fehér zacskóval megjelölt oszlopnál kell letérni a földek közé, ahonnan néhány száz méter után már kirajzolódik a fák között a kápolna csendesen omladozó, romantikus maradványa.

A tamási parkerdő fái között megbúvó Szent Hubertus-kápolna története 2012-ben kezdődött, mikor a Gyulaj Erdészeti és Vadászati Zrt. munkatársai közös erővel, a környező erdő faanyagából felépítették az azóta is nagy népszerűségnek örvendő szent helyet. A medvegerezdes boronafal-szerkezetű fakápolna a vadászok és erdészek védőszentjének, Szent Hubertusnak állít emléket, illetve a teremtett világ szépségére, valamint a hit erejére emlékeztet mindenkit, aki ide tesz egy kitérőt.

A kezdeményezők akkor még nem sejtették, hogy az apró, összefogás révén épült kápolna milyen népszerű lesz a környéken. Ma a tamási parkerdő évente mintegy húszezer látogatót vonz, és alig akad olyan, aki ne készítene egy fotót vagy videót a kis templomról. A futók, túrázók, kutyasétáltatók, elmélkedők és imádkozók egyaránt kedvelt pihenőhelyének számít.

Az elmúlt évtizedben a kápolna számos közösségi esemény és ünnep helyszíne volt: keresztelők, esküvők, családi jubileumok, baráti és munkahelyi találkozók sokaságát tartották meg itt. Az ezeken készült felvételek pedig még magyar és külföldi magazinokban is megjelentek.

Ráckevétől mindössze hat kilométerre, a Csepel-sziget déli csücskében található Lórév, egy hangulatos, szerb nemzetiségű község, amelyet a Duna közelsége tesz igazán különlegessé. A település határában, az árterület fái között pedig a lenyügőző, történelmi emlékeket őrző Zichy-emlékkápolna hívja magához a látogatókat.

A neogótikus, romantikus stílusú kápolna egy kis domb tetején áll, a hatalmas rét és az erdősáv ölelésében. A festői látvány azonban szomorú múltat idéz, hiszen az épületet a Habsburg-család emeltette az 1848–49-es forradalom és szabadságharc egyik tragikus sorsú alakja, gróf Zichy Ödön emlékére. A grófot 1848. szeptember 30-án, Lórév mellett végezték ki hazaárulás vádjával, miután Görgey Artúr haditörvényszéke bűnösnek találta. A kor egyik leggazdagabb és legbefolyásosabb főnemese ellenséges iratok birtoklása és a horvát sereg mozgásának eltitkolása miatt került a bitó alá, halála pedig a szabadságharc egyik legvitatottabb eseménye lett.

A kápolna tíz évvel Zichy Ödön kivégzése után épült, a 2000-es években pedig teljes felújításon esett át: kicserélték a tetőt, valamint az ólomüveg ablakokat is restaurálták. Mivel a Duna árterületén fekszik, mesterséges dombra emelték, hogy még a legmagasabb árvizek se veszélyeztessék. Az egyhajós épület homlokzatát rózsaablak és karcsú huszártorony díszíti, kőkeretes támpillérei és csúcsíves ablakai a 19. századi neogótika stílusjegyeit viselik. A műemléki védettség alatt álló kápolna bármely évszakban tökéletes úti cél azoknak, akik csendes, természetközeli helyet keresnek.

Bakonybél déli részén, a fák között megbújva található a különleges hangulatú Szent- vagy Borostyán-kút és kápolnája – egy olyan hely, amiért valóban érdemes akár órákat is utazni. A történet szerint itt állt egykor Szent Günter és Szent Gellért remetesége, a forrás pedig szintén az ő emléküket őrzi. A kutat három természetes forrás – Gellért, Mór és Günter – táplálja, vizük a közeli tóba torkollik, amely mellett padok várják azokat, akik szeretnének kicsit megpihenni, miközben hallgathatják a levegő susogását a fák között.

A tó partján álló kis kápolnát az 1820-as években építették Nyuli Viktor, a település plébánosának kezdeményezésére. Az évtizedek során az idő jelentős nyomokat hagyott rajta, ezért 1889-ben angol romantikus stílusban újjáépítették, megtartva a tájhoz illő egyszerű, mégis bájos megjelenését. A Borostyán-kút fölött magasodik a 14 stációból álló kálvária, amely 1855-ben épült.

A szentek emlékét nemcsak az épületek, hanem egy műalkotás is őrzi: a tónál álló Szent Gellért-szobor Opra Szabó István zirci szobrászművész munkája, amely a püspököt egy szarvasborjú társaságában ábrázolja. A hely különleges atmoszférája, a források tisztasága és az évszázados vallási hagyományok együttesen teszik a Borostyán-kutat a Bakony egyik legmeghittebb zarándokpontjává.

A Vértes erdejének sűrűjében, egy apró tisztás szélén áll a Körtvélyesi-kápolna, amely az egykor itt élő bányászcsaládok emlékét őrzi. Bár Körtvélyespuszta ma már szinte teljesen elnéptelenedett, a kis templom újjáépített formájában újra életet lehelt a kis közösségbe, ahogy a természet csendjében méltósággal idézi fel a hajdani közösség történetét.

A kápolna eredetileg az 1930-as években épült, a Magyar Általános Kőszénbányászat Részvénytársulat (MÁK Rt.) jóvoltából, amely a környéken dolgozó bányászok számára nemcsak munkát, hanem otthont, ellátást és lelki támaszt is biztosított. Az épületet Szűz Mária tiszteletére szentelték fel, és hosszú ideig a helyiek életének központi helyszíne volt. Az 1946-os államosítást követően azonban a kápolna lassan pusztulásnak indult, az 1990-es évek elejére pedig már csak térdig érő falai maradtak. Ekkor magánszemély kezdeményezésére romjaiból újjáépítették, így ma ismét a régi szépségében látható.

Körtvélyespuszta Tatabánya külterületén, a Vértes mélyén fekszik, mintegy 3,5 kilométerre az 1-es főúttól. Az odavezető út szinte végig aszfaltos, de Csákányospuszta közelében sorompó és „behajtani tilos” tábla is akadályozhatja a továbbhaladást. A legszebb mégis gyalogosan érkezni: az Országos Kéktúra útvonala is erre vezet, keresztül a vadregényes Mária-szakadékon, érintve az egykori temetőt is. A kápolna közelében padok és asztalok várják a túrázókat, ahol egy csendes pihenőt lehet eltölteni a természetben.