A Balaton közelében pusztul Közép-Európa egyik legnagyobb tüzérlaktanyája

A Veszprém közelében fekvő Hajmáskéren álló tüzérlaktanya a magyar katonai örökség egyik legimpozánsabb és legrejtélyesebb emléke. A hatalmas épületegyüttest az Osztrák–Magyar Monarchia építtette a 20. század elején, miután a közeli hajmáskéri gyakorlótér a birodalom egyik legfontosabb katonai kiképzőközpontjává vált.

A komplexum építése 1901-ben kezdődött, a következő években pedig valóságos katonaváros jött létre Hajmáskéren. A monumentális főépület több száz méter hosszú homlokzatával ma is meghatározza a tájat, így érthető, hogy sokan első pillantásra kastélynak vélik. Valójában tisztek és katonák elszállásolására, valamint a kiképzés kiszolgálására emelték.

A hajmáskéri laktanya létrehozásával a Monarchia hadvezetése olyan központot kívánt kialakítani, ahol egyszerre nagy létszámú tüzérségi alakulatokat képezhettek ki. A ritkán lakott környék ideálisnak bizonyult erre a célra, a hajmáskéri gyakorlótér pedig Közép-Európa legnagyobb lőterévé és egyik legfontosabb tüzérségi kiképzőközpontjává vált.

A katonák mindennapjait istállók, műhelyek, posta, fürdő, víztorony, vágóhíd és tejgazdaság szolgálta, az ellátást pedig saját energia- és csatornarendszer biztosította. A komplexum mérete és felszereltsége jól érzékelteti, milyen jelentős szerepet töltött be egykor a Monarchia haderejében.

A második világháború után az épületegyüttest a Vörös Hadsereg vette át, a terület pedig hamarosan zárt katonai zónává, egyfajta hazai „Kis-Moszkvává” alakult. Amikor 1990-ben az utolsó katonák is elhagyták a hajmáskéri állomást, a komplexum rövid időn belül elnéptelenedett. A szovjet használat évtizedei alatt az épületek állapota jelentősen romlott, és számos átalakítást is végeztek rajtuk, a fosztogatás azonban csak a kivonulás után kezdődött el igazán.

A hatalmas komplexum tulajdonjoga visszaszállt a magyar államra, a rendszerváltást követően azonban az őrzéséről és fenntartásáról sem gondoskodtak megfelelően. A kilencvenes években a terület szinte teljesen őrizetlenül maradt, az épületekből pedig rövid idő alatt eltűnt csaknem minden, ami mozdítható volt.

Bár korábban felmerült, hogy a komplexumból luxusszállodát, rehabilitációs központot vagy exkluzív idősotthont alakítsanak ki, elegendő tőke hiányában egyik terv sem valósult meg. Néhány épületet azóta felújítottak, a központi kastélyrész jövője azonban továbbra is bizonytalan. Helyreállítása hatalmas költségekkel járna, ráadásul az épület időközben műemléki védettséget is kapott.

Mivel a nagyszabású tervek végül nem valósultak meg, az épületek jelentős részét idővel visszahódította a természet. A helyszín azóta az urbexesek és a fotósok kedvelt célpontjává vált, hivatalosan azonban csak szervezett túrákon járható be. Ilyen programot kínál a Túrajó Egyesület is, amelynek vezetett sétáin az egykori katonaváros több épületét is felkereshetjük, az életveszélyes központi parancsnoki épületbe viszont nem lehet belépni. A komplexum fénykoráról és katonai múltjáról a Hajmáskéri Közérdekű Muzeális Kiállítóhelyen kaphatunk részletesebb képet.

(Építészfórum, Sokszínű Vidék)