Közel száz éve áll a Dunában ez az elhagyatott ipari óriás

Az esztergomi Duna-szakasz környékén járva könnyű kiszúrni a folyó fölé magasodó, két hatalmas betonpillérre épült szerkezetet. Az egykori ipari létesítményt Weiss Manfréd cége építette, és 1927-ben kezdte meg működését, hogy a Dorogi Szénbányák termelését összekapcsolja a dunai szállítással.

A mintegy 15 méter magasan kialakított rakodótér közel kétszáz négyzetméteres volt, és egy ötszáz tonna szén befogadására alkalmas tároló is tartozott hozzá.

A csillékkel érkező rakományt innen folyami uszályokra rakták át, amelyek elsősorban a csepeli erőműbe és a főváros más ipari létesítményeibe vitték tovább a szenet. A rendszer napi kapacitása akár az ezer tonnát is elérhette.

A munkások csónakkal jutottak el a folyóban álló építményhez, majd egy vaslétrán kapaszkodtak fel a magasban kialakított rakodótérbe. Itt leemelték a csilléket a kötélpályáról, tartalmukat pedig az úgynevezett bunkeres surrantón, vagyis egy lejtős csúszdán keresztül juttatták a lent várakozó uszályok rakterébe.

A folyami szénszállítás végül 1963-ban megszűnt, ezzel pedig a rakodó is elveszítette eredeti rendeltetését. A hozzá tartozó kötélpályát és a berendezések egy részét a következő években elbontották, maga a hatalmas szerkezet azonban a Duna medrében maradt.

Az építményben 1994-ben képzőművészek szerettek volna egy különleges vízi művésztelepet létrehozni, egy évvel később pedig műemléki védettséget is kapott. A művésztelep terve azonban a szükséges források hiányában nem valósult meg, az állagmegóvás költségeit egy későbbi becslés már önmagában is 50-60 millió forintra tette.

Bár az épületet azóta sem alakították át látogatható turistalátványossággá, különleges megjelenése miatt ma is érdemes felkeresni, akár a partról szemügyre véve, akár egy dunai kajaktúra során.

(Képek forrása: Wikimedia Commons)