Posztapokaliptikus látvány Budapesten: mi lett az Istvántelki Főműhelyből?

A több mint százéves telep a 20. század elején épült ki, amikor a gyorsan fejlődő vasúthálózat már egy nagy kapacitású javítóüzemet igényelt. A több mint 30 hektáron elterülő „városrész” Budapest egyik legnagyobb ipari létesítményévé vált: hatalmas csarnokok, külön műhelyek, raktárak és kiszolgáló épületek tartoztak hozzá. A dolgozók számára étkezde és fürdő is épült, a környéken pedig külön lakótelep jött létre. Fénykorában több száz, időnként akár ezer ember dolgozott itt.

A második világháború komoly károkat okozott, a valódi visszaesés azonban csak később kezdődött. A gőzmozdonyok korszakának lezárulásával a főműhely szerepe fokozatosan csökkent, majd a rendszerváltás utáni években gyakorlatilag megszűnt az eredeti funkciója. Azóta a terület nagy része kiürült, több csarnokot lebontottak, a megmaradt épületek állapota pedig folyamatosan romlik.

A legismertebb részek közé tartoznak azok a félreeső vágányok és csarnokok, ahol régi, használaton kívüli vasúti járművek állnak. Rozsdás kocsik, elhagyott mozdonyok és gazzal benőtt sínek határozzák meg a hely látványát. Sok bejutott szemtanú különös, filmes hangulatú helyszínként írja le a területet.

Egyes részeken még ma is zajlik karbantartási tevékenység, kisebb cégek is működnek itt, a terület jelentős részén viszont az idő és a természet vette át az irányítást. A közelben található Magyar Vasúttörténeti Park miatt időről időre felmerül, hogy a terület egy része később turisztikai funkciót kaphat, ez azonban egyelőre csak terv szintjén létezik.