Kánikulában is hideg levegő áramlik ebből a különös balatoni hegyoldalból

A Balatontól északra magasodó Szent György-hegy egyik legkülönlegesebb természeti látványossága a Sárkány-lik. A képződmény valójában inkább hasadékokból és kőomlásokból kialakult, nagyobb bejárat nélküli üregrendszer, sajátos mikroklímája miatt azonban sokan mégis jégbarlangként emlegetik.

A jégbarlang elnevezés azért ragadt rá, mert az üregrendszer mélyebb részeiben egész évben hűvös marad a levegő. Ennek oka részben a fizikai folyamatokban keresendő. Télen hideg levegő áramlik be a hasadékokba, amely nagyobb sűrűsége miatt lesüllyed, majd megül az összedőlt bazaltoszlopok közötti sziklarésekben. A nyári, melegebb levegő ezt már nehezebben tudja kiszorítani, az állandóan nedves környezet párolgása pedig további hőt von el.

Klasszikus értelemben ugyanakkor nem valódi jégbarlangról van szó: jegesedés elsősorban a járatok előterében figyelhető meg.

A jelenségre a helyi mondavilág is magyarázatot adott. A történetekben közös, hogy a hideg levegőt egy sárkányhoz kötik, amely halálakor utolsó leheletével fagyossá tette a barlangot.

A legismertebb változat szerint a sárkány a Szent György-hegyen élt, és minden évben egy szép, fiatal leányt követelt magának. A falubeliek attól tartottak, hogy ha nem teljesítik a kérését, a sárkány elpusztítja a falut, ezért hosszú ideig engedelmeskedtek neki. Innen több irányba ágazik a történet: az egyik szerint a sárkány megbetegedett, a helyiek azonban megsajnálták és meggyógyították. A lény ezután békében élt mellettük, egészen addig, amíg utolsó, fagyos leheletével el nem búcsúzott az élettől.

A 18. században a Sárkány-lik környéke még egészen más képet mutathatott. A források szerint a képződmény helyén egykor sziklatorony állt, amely később összeomlott, és törmelékével présházakat, szőlőket, valamint egy barlang bejáratát is maga alá temethette. A terület kutatása a 20. század második felében indult meg, de ekkor még úgy vélték, hogy a törmelék alatt nem húzódik valódi barlang. A helyet az 1950-es évektől kezdték Jégbarlangként emlegetni, miután a sziklák közül nyáron is feltűnően hideg levegő áramlott ki.

Részletesebb feltárásokra később került sor, a klimatológiai és jegesedési vizsgálatok pedig több éven át folytatódtak. A kutatások alapján valószínűsíthető, hogy nagyobb kiterjedésű járatrendszer rejtőzhet a felszín alatt, pontos helyét és bejáratait azonban máig nem sikerült teljesen azonosítani. Látogatóként ezért ma csak a sziklák külső réseihez lehet odalépni, ahol a kiáramló hűvös levegő még mindig érezhető.

(Természetjáró, Turista Magazin)