Te is elhitted? A 3 leggyakoribb tévhit a szelektív hulladékgyűjtésről

A szelektív hulladékgyűjtés napjaink egyik legégetőbb környezetvédelmi kérdése: szinte nincs olyan, aki ne hallott volna valamilyen – általában elrettentő – statisztikáról, ami azt mutatja, hogy az emberiség mennyi műanyagot termel. A szemetünk újrahasznosításával viszont sokat javíthatunk a helyzeten, hiszen így csökkenthetjük például a talaj és a levegő szennyezettségét, de bolygónk nyersanyagforrásait is megkíméljük. Magyarországon a feladatért alapvetően a MOHU felel, amely a textilek újrahasznosításától kezdve az italcsomagolásokért felelő REpontok üzemeltetésén át a hulladékszállításig több fázisban biztosítja szemetünk megfelelő kezelését.

Az egyik legelterjedtebb tévhit, hogy minden olyan műanyagcsomagolást, amely élelmiszerrel, itallal, illetve kozmetikai termékek és tisztítószerek esetén egyéb vegyianyaggal érintkezett, alaposan el kell mosni, mielőtt a szelektív hulladékgyűjtőbe kerülne. A valóságban azonban a feldolgozás szempontjából nincs érdemi különbség aközött, hogy lesúroljuk-e a pörkölt utolsó zsíros nyomait, vagy kissé szennyezett állapotban helyezzük a hulladékot a megfelelő edénybe. A begyűjtött hulladék ugyanis több körös előválogatáson esik át, mielőtt az újrahasznosító üzemekbe kerülne, ahol az anyagokat egyébként is átmossák, megtisztítják. Éppen ezért érdemesebb a pizzásdobozokat és más, bizonytalanságot okozó csomagolóanyagokat is inkább a szelektív gyűjtőbe dobni, semmint a vegyes hulladékok közé.

Szintén meglepően sokan gondolják úgy, hogy valójában teljesen mindegy, mit rakunk a kukákba, mert végül úgyis összeöntenek mindent. A valóságban az előválogatók nagyon is figyelnek arra, hogy minden a megfelelő helyre kerüljön. Első körben a futószalagokon kiszedik a nagyobb, dugulást vagy károkat okozható szemeteket, ezután egy többlépcsős anyag szerinti osztályozás következik: először a mágnesezhető fémek kerülnek ki, majd egy speciális gép képes a megadott kategóriát (például a műanyagokat) szétválogatni.

Végül az úgynevezett ballisztikus szeparátorok 2D-s és 3D-s frakciókra választják szét a műanyagot – derül ki Gyetván Csaba videójából. Ezután – egyebek mellett –  még kézi válogatáson is átmennek a hulladékok, az adott szemetek így csak egy gondos előválogatást követően kerülnek az újrafeldolgozó üzemekbe.

A műanyagzacskókkal kapcsolatban sokan tévesen úgy vélik, hogy nem helyezhetők el a szelektív hulladékgyűjtőkben, holott valójában ezek is oda valók. Újabb dilemmát jelentenek azonban a napjainkban egyre elterjedtebb lebomló zacskók. Elsőre logikusnak is tűnhet a feltételezés, hogy ha ezek az anyagok idővel úgyis lebomlanak maguktól, talán nincs is szükség a szelektív gyűjtésükre. A valóság azonban ennél összetettebb: bár alapvetően a műanyaghulladékok közé kellene sorolni őket, hangzatos elnevezésük ellenére feldolgozásuk jóval nehézkesebb, és gyakran külön technológiai kezelést igényelnek.

„Visszagyűjtött polietilénből akárhányszor gyárthatunk újra szatyrot, míg a lebomlóval csak egyetlenegyszer lehet ezt megtenni. Mi, hasznosítók úgy látjuk, hogy a lebomló szatyor öngyilkosság. Ha eldobjuk, akkor a hosszúéletű műanyag szatyorral ellentétben ugyan nem látszik majd a természetben, de mikroműanyagként ugyanúgy jelen lesz és veszélyt jelent az élőlényekre, hiszen belélegezhetjük vagy megehetjük”

– fejtette ki Hájos Tibor, a debreceni AKDS hulladékgazdálkodási szakembere az Integritxx-nek.

Első és legfontosabb: ha el is bizonytalanodunk azt illetően, hogy valami műanyag-e vagy sem, hogy a szelektívben van-e a helye vagy sem, ne hezitáljunk, dobjuk csak oda! Onnan ugyanis még van visszaút, a válogatás során a rossz helyre került hulladékokat kiszűrik. Viszont, ha az a szemét, aminek a szelektívben lett volna a helye, a kommunálisban végzi, úgy az biztosan nem kerül újrahasznosításra. A lényeg tehát, hogy ne féljünk, azzal nem okozounk kárt, ha olykor valami nem odavalót dobunk a szelektív kukába.

A MOHU tájékoztatója alapján műanyagok tekintetében például bátran beledobhatjuk a szelektív kukákba a

• tejtermékek poharait;
• a kozmetikai szerek flakonjait, tubusait, tégelyeit;
• a tisztító- és mosószerek csomagolásait;
• a fóliákat, habosított fóliákat;
• a műanyag kupakokat;
• a polisztirolt (így a hungarocellt);
• az élelmiszerek műanyag csomagolásait és
• a többrétegű tejes és üdítős kartonokat is.

Ugyanígy

• a konzervdobozokat;
• a fémkupakokat;
• a fémtartalmú háztartási eszközöket, illetve
• a fém italosdobozokat is bátran gyűjthetjük szelektíven.

A papírszemetek közül a szelektív kukákba dobhatjuk

• a hullámkartonokat;
• a kartondobozokat;
• a reklámszórólapokat és más újságokat;
• a csomagolópapírokat;
• a nyomtatópapírokat;
• a tojástartókat, ahogy
• a füzeteket, könyveket is.