Régen halálos veszélyt jelentett, ma ez a világ egyik legnépszerűbb itala

Az általunk ismert gin megszületéséhez meglehetősen kalandos, évszázadokon átívelő út vezetett. A világszerte népszerű ital elsősorban gabonaszeszből készül, különleges ízvilágát pedig a borókabogyó ízesítése adja. Elődje a 17. században elterjedt, holland jenever (másnéven genever vagy genièvre) volt, ami alapvetően malátaárpából és borókabogyóból készült.

A jenever elterjedése Angliában az olcsó előállításának, valamint az országot 1689-től az 1702-ben bekövetkezett haláláig vezető holland királynak, III. Vilmosnak volt köszönhető: az uralkodó a Franciaországgal fennálló konfliktusa miatt betiltotta a brandy importálását – ami akkor az elsőszámú alkoholos italnak számított a szigetországban. Cserébe engedélyezte a jenever házi előállítását és a kereskedést is, így az ital gyakorlatilag egyik napról a másikra az egész országban elérhetővé vált – mutatja be a gin történetét a Vince. 

Nem sokkal később már az utcán, bódékban, bordélyházakban, sőt a börtönökben is lehetett gint vásárolni, amit főként közkatonák és a szegényebb rétegek fogyasztottak. A hirtelen jött népszerűség után a gyártók számára a borókabogyó beszerzése jelentett problémát, mivel a megnövekedett kereslet miatt drága és nehezen elérhető árucikk lett. 

Emiatt a kormány 1736-ban bevezette a „gintörvényt”, amely adóval szabályozta a gyártást és forgalmazást. A szabályokon 1751-ben enyhítettek: ezután csak hivatalosan bejegyzett kereskedők árulhatták az italt. Az így készült gin már valamelyest hasonlított a ma ismert London Dry típusra – igaz, kissé édesebb volt.

A sors iróniája, hogy miközben tömegek estek áldozatul a rossz minőségű, hígított ginnek, a Brit Királyi Haditengerészet tisztjei – akik egyre gyakrabban választották a rum helyett – egészen más célra kezdték használni az italt. A legenda szerint egyikük felfedezte, hogy a gin hatékonyan tompítja az Angostura nevű keserű gyógylikőr ízét, amelyet akkoriban skorbut és más betegségek megelőzésére alkalmaztak. Ennek nyomán született meg a Pink Gin nevű koktél. Később pedig rájöttek arra is, hogy a kinint tartalmazó, gyulladáscsökkentő hatású tonik víz ízét is kellemesebbé teszi – így született meg a mára világszerte ismert Gin and Tonic.

Az Egyesült Államokban az 1920-ban bevezetett szesztilalom idején az alkohol iránti kereslet ugrásszerűen megnőtt. A gin különösen népszerűvé vált, ám a hirtelen fellendülés a minőség rovására ment: az illegálisan előállított italokat gyakran veszélyes anyagokkal, például fagyállóval vagy fertőtlenítőszerekkel keverték. Bár ízük borzalmas volt, és sokan életükkel fizettek érte, a fogyasztók többsége így sem mondott le róla – inkább vermuttal vagy gyümölcslével próbálták élvezhetőbbé tenni. A koktélként való fogyasztás annyira elterjedt, hogy a tilalom 1933-as feloldása után is ez maradt a legjellemzőbb forma – ennek köszönhetjük például a klasszikus Dry Martini születését is.

Bár a második világháború idején a könnyebben beszerezhető vodka népszerűsége megelőzte, a gin napjainkra újra a fénykorát éli. Ezt támasztja alá a VinePair statisztikája is: a világ 50 legnépszerűbb koktélja közül 17 ginalapú, köztük az első helyen álló Negroni. A Seven Fifty Daily adatai szerint a gin globális piacának értéke 2022-ben elérte a 15,2 milliárd dollárt, és a becslések szerint ez az összeg a következő években tovább emelkedik.