Egy elfeledett cseh fánk tér vissza a magyar konyhákba

A tarkedli egy hagyományos, élesztős tésztából készülő cseh édesség, amely leginkább a mai amerikai palacsintához vagy a holland poffertjeshez hasonlítható.

Különlegességét az adja, hogy speciális tarkedlisütőben készül, amelynek felületén több félgömb alakú mélyedés található. A nálunk elterjedt változatot hagyományosan lekvárral és porcukorral, esetenként tejszínhabbal tálalják.

A sütemény magyar neve a cseh vdolek félrehallásából, majd átformálásából ered. A Vince szerint előbb dalkli, majd talkli, végül tarkedli formában honosodott meg. Az elnevezést a jellegzetes sütőforma mélyedéseivel, illetve a fánk közepén kialakuló bemélyedéssel is összefüggésbe hozzák.

Csehországban korábban bursany vagy lívanec néven is ismerték. Magyarországon a 19. század folyamán, az Osztrák–Magyar Monarchia idején terjedt el, amiben fontos szerepük volt a cseh szakácsoknak és szolgálólányoknak, akik jelentős hatást gyakoroltak a korabeli polgári konyhára.

Hazai fénykora a 19. század utolsó harmadára és a 20. század elejére tehető. A városi polgári háztartásokban ekkoriban szinte alapdarabnak számított a tarkedlisütő, a laktató édesség pedig a tehetősebb paraszti családok konyhájában is gyakran helyet kapott. Hétvégenként, sokszor egy tartalmas leves után kínálták második fogásként.

Népszerűségéhez az is hozzájárult, hogy kevés, könnyen hozzáférhető alapanyagból viszonylag gyorsan kiadós étel készülhetett belőle.

A tarkedli a 20. század második felében sem tűnt el teljesen a magyar konyhákból, a nehéz, öntöttvas tarkedlisütők fokozatos eltűnésével azonban maga az édesség is háttérbe szorult. Az utóbbi időben viszont a hagyományos, nosztalgikus sütemények iránt érdeklődők ismét egyre gyakrabban fedezik fel.