Egy óriási lyuk tátong Grönland mélyén – de miért?

A 31 kilométer széles kráterre a sziget északnyugati részén található Hiawatha-gleccser alatt találtak rá, és úgy vélik, hogy a lyukat egy aszteroida vagy egy üstökös okozhatta.

Ugyan a krátert magát 2018-ban fedezték fel, már 2015 nyarán feltűntek az erre utaló jelek. Ekkortájt ugyanis tudósok belekezdek a NASA több mint két évtized alatt összegyűjtött, jég alatti domborzatra vonatkozó radarméréseinek elemzésébe. A radarképek egy jól kivehető, kör alakú mélyedést mutattak a Hiawatha-gleccser alatt. Már akkor is úgy gondolták, hogy mindezt egy becsapódást okozhatta, ezért 2016-ban a németországi Alfred Wegener Intézet kutatócsoportja belekezdett az érdekes anomáliának a vizsgálatába. 

A kutatók egy ultraszélessávú radaros hanglokátorral dolgoztak, a fejlett technológia segítségével pedig sikerült beférkőzniük a vastag jégtakaró mélyére, és részletes információkat tudtak gyűjteni a felszín alatti szerkezetről. A radarok végül megerősítették a hatalmas kráter jelenlétét, melynek mind alakja, mind pereme arra engedett következtetni, hogy a mélyedés egy becsapódás során jött létre.

A Hiawatha-kráter felfedezése egyedülálló lehetőséget adott a kutatóknak arra, hogy tanulmányozni tudják az aszteroidák becsapódásának Földünk történetére gyakorolt hatásait. A kráter geológiai jellemzőinek és ásványi összetételének köszönhetően betekintést nyerhettek a becsapódás során felszabadult energiába, az okozott károk mértékébe és a földi életre gyakorolt hosszú távú következményeibe. Egy ekkora ütközés mind az éghajlatra, mind a grönlandi jégtakaró alakulására is jelentős hatást gyakorolhatott – például felolvaszthatta a környező jeget és a gleccserek formálódására is hatással lehetett.

A Hiawatha-kráter pontos kora viszont a mai napig vitatott: sokáig úgy gondolták, hogy nagyjából 13 ezer éve, az utolsó jégkorszak vége felé csapódhatott be, de a legfrissebb kutatások szerint ennél jóval idősebb, mintegy 58 millió éves lehet. Ez azt jelenti, hogy az ütközés akkor történhetett, amikor Grönlandot a jég helyett még esőerdők borították. Mindenesetre az így felszabadult energia feltehetően természeti katasztrófákat, így földrengéseket és erdőtüzeket okozhatott.