Egy kontinens kivételével már mindenhol megjelentek ezek a rejtélyes dombok

Ausztráliában nemrég furcsa gömb alakú képződmények vakarták a fejüket a szakemberek, tavaly tavasszal pedog a Stonehenge körül is érdekes kérdések merültek fel. Hasonlóan ezekhez, a ma már csak Mima-dombokként ismert földkupacok eredetét sem értették sokáig.

Egy laza szerkezetű, szerves anyagok keveredéséből létrejött dombokról van szó, amelyek általában körszerű formában bukkannak fel a földön. Magasságuk a 2 métert is elérheti, szélességük pedig általában 2 és 13 méter között alakul.  A dombokat rendre nagy csoportokban lehet látni, a leglátványosabb Mima-mező az Egyesült Államokban, a washingtoni Thurston megyében található – ezt a területet a sok domb miatt egyébként Mima Prérinek hívják. Néhány összeesküvés-elmélet szerint a képződmények bizonyítják a földönkívüliek jelenlétét, a tudománynak viszont más elképzelései vannak.

Egy 1987-es tanulmány során vasgolyókat használtak a talaj mozgásának nyomon követésére, és azt látták, hogy az állatok nem a szokásos módon lefelé ásnak, hanem pont ellenkezőleg: az ásás közben felfelé tolják a földet. Ezen információk tudatában az SJSU csapata egy számítógépes modell segítségével rekonstruálta a tasakospatkányok mozgását, hogy megfigyeljék, hogyan változtatják meg a virtuális világ tájképét.

Külön érdekesség, hogy mivel az 1980-as években a mezőgazdasági tevékenységeket ideiglenesen leállították, ezért a kutatóknak lehetőségük volt élőben is tanulmányozni a tasakospatkányok alkotásait. A szóban forgó szántóföldeken 30 év alatt nagyjából 25 centiméter magas dombokat építettek a rágcsálók, ez az ütem pedig pontosan megfelelt annak a ritmusnak, amit a virtuális modellen keresztül mértek.

Ugyanakkor konkrét bizonyítékok híján nem egy hivatalosan elfogadott teória, és bár minden jel a tasakospatkányokra mutat, könnyen lehet, hogy Földünk más pontjain egyáltalán nem ez áll a furcsa dombok hátterében – hívja fel rá a figyelmet az IFL Science.