Az Inka Birodalom utolsó kötélhídja, amit minden évben újrafonnak Az Inka Birodalom utolsó kötélhídja, amit minden évben újrafonnak
Q'eswachaka híd, Peru
Fotó: imageBROKER/Martina Katz, Getty Images

2024-12-12

  • Drive
  • Tech
  • Az Inka Birodalom utolsó kötélhídja, amit minden évben újrafonnak

Az Inka Birodalom utolsó kötélhídja, amit minden évben újrafonnak

Világszerte megannyi impozáns híddal találkozhatunk, de olyanon valószínűleg még sosem sétáltunk át, melyet teljes egészében kézzel készítettek. A Peruban található Q'eswachaka az Inka Birodalom utolsó fennmaradt kézzel font kötélhídja, érdekessége pedig, hogy szerkezetét a hagyomány szerint minden évben lerombolják, majd közösen újraépítik.

Peru déli részén, az Apurímac-folyó fölött húzódik egy különleges híd, melyet már több mint 500 éve gondoznak az egykori Dél-Amerikában tevékenykedő Inka Birodalom – feltételezett – leszármazottjai. A birodalom fénykorában a mai Ecuador, Peru, Kolumbia, Bolívia, Argentína és Chile területére is kiterjedt, vesztüket végül a spanyol hódítások jelentették. Az inkák korukhoz képest nagyon is fejlett társadalomnak számítottak: a legtöbben földműveléssel töltötték napjaikat, de bányászattal és kerámiaművészettel is foglalkoztak, és a takácsmesterséget is szépen kitanulták.

A szövés jelentőségét jól szemlélteti írásmódjuk, a csomókkal dolgozó kipu, de jellegzetes kötélhídjaikhoz is hasonló technikákat alkalmaztak. Tájékozódni is ügyesen tudtak: a havas hegyvonulatokat és forró dzsungeleket keresztező, csaknem 40 ezer kilométer hosszú Inka Út (Qhapaq Ñan) például legfontosabb központjaikat kötötte össze, a területi adottságok miatt pedig ennek mentén számos hidat hoztak létre.

Image
Nők a Q'eswachaka hídhoz használt szálakkal, Peru
Fotó: Geraint Rowland Photography, Getty Images
Ezeknek különlegessége, hogy az inka hagyományok értelmében az adott közösség tagjai minden évben összegyűltek, hogy lebontsák, majd ismételten felépítsék szerkezetüket.

A közösségekben a nők feladata volt, hogy összefonják az apró, vékony szálakat, majd később a férfiak ebből készítették el az erősebb köteleket, amelyek már képesek voltak megtartani az egész hidat. Az újjáépítési folyamat általában júniusban vette kezdetét, és gyakorlatilag egyfajta „szociális adózási módszerként” szolgált: mindenki részt vett a munkálatokban, majd miután mindennel elkészültek, közös ünnepléssel tisztelegtek a szellemlelkek előtt.

Image
Q'eswachaka híd, Peru
Fotó: imageBROKER/Martina Katz, Getty Images
A világ legrövidebb hídjának is érdekes története van: Egy másik országban találod magad, ha átsétálsz ezen a hídon
Ilyen a ma Q'eswachaka néven ismert, közel 36 méter hosszú kötélhíd is, mely az utolsó épen fennmaradt inka kötélhídnak számít.

A hídépítés gyakorlatának szentségét egyébként jól mutatja, hogy a szerkezeteket minden esetben megáldották, aki pedig megrongálta volna az egyiket, arra halálbüntetés várt. A becslések szerint egy időben legalább 200 ilyen híd létezhetett, ám a legtöbbet elhanyagolták. A Q'eswachakát viszont a birodalom összeomlása óta folyamatosan gondozták: a karbantartásért azóta is egy hídfőnök (chakacamayoc) felel, az ő munkáját segítik meg a környező településeken élők. A BBC egyik beszámolója szerint általában ezernél is többen gyűlnek össze június második hetében, hogy három napig csak a szövésre összpontosítsanak. Az ő munkájukat felügyeli a jelenlegi chakacamayoc, Victoriano Arizapana, aki természetesen a negyedik (utolsó) napon csatlakozik a táncos mulatsághoz.

Kövessétek a közösségi csatornáinkat is, így nem maradtok le folyamatosan frissülő tartalmainkról: Drive Magazine néven ott vagyunk a TikTokon, az Instagramon, a YouTube-on és a Facebookon is!