2026-10-10
Hiába életveszélyes, turisták is leereszkedhetnek Bolívia hírhedt bányájába
Sisak, fejlámpa és védőruha jár a belépéshez, de még ezek sem garantálják a biztonságot. Bolíviában turisták ereszkedhetnek le egy 16. század óta üzemelő bánya szűk járataiba, ahol néhány méterrel arrébb ma is bányászok dolgoznak, csilléket tolnak és robbanóanyagokat használnak – mindezt életveszélyes körülmények között. A Cerro Rico évszázadokon át mesés gazdagságot termelt, mostanra azonban annyira átfúrták, hogy a hegy egyes részei már beszakadtak.
A történet 1545-ben kezdődött, amikor hatalmas ezüstlelőhelyet fedeztek fel a mai Bolívia területén magasodó Cerro Rico oldalában. A hegy lábánál fekvő Potosí néhány évtized alatt a spanyol gyarmatbirodalom egyik legfontosabb bányavárosává nőtte ki magát.
A 17. században mintegy 160 ezren éltek itt, a kitermelt ezüst pedig a birodalom egyik legjelentősebb bevételi forrásává vált. Az innen Európába szállított nemesfém mennyisége olyan jelentős volt, hogy a világgazdaság alakulását is befolyásolta. A gazdagságnak azonban súlyos emberi ára volt. A gyarmati hatóságok a mita nevű kényszermunkarendszerben őslakosok ezreit küldték a hegy gyomrába.
A leggazdagabb ezüstércek jelentős részét már kitermelték, a 4400 méteren fekvő bányából azonban ma is többféle fémet hoznak a felszínre. Sok munkás bányászati szövetkezetekhez tartozik, Potosíban pedig családok ezreinek megélhetése függ közvetlenül vagy közvetve a hegytől.
A körülmények rendkívül kemények. A finom por folyamatosan terheli a bányászok tüdejét, miközben az omlásveszély is állandó. A járatok bővítéséhez robbanóanyagokat használnak, a munkások pedig akár egy tonna ércet szállító csilléket is mozgatnak. A több száz éve tartó kitermelés annyira meggyengítette a hegy szerkezetét, hogy a csúcs egyes részei már beomlottak.
Ma is indulnak vezetett túrák a Cerro Rico belsejébe, ahol a látogatók sisakban és fejlámpával ugyanazokban a járatokban haladnak, ahol közben bányászok dolgoznak. Csillék zúgnak el mellettük, a munkások robbantásokat végeznek, egyes alagutak pedig annyira szűkek, hogy csak görnyedve vagy négykézláb lehet továbbjutni.
A több száz méteres túrát a por, a hőség, a közel ötezer méteres magasság és az omlásveszély is nehezíti. A hegy állapota annyira leromlott, hogy a hatóságok évek óta korlátozzák a legveszélyesebb részeken a kitermelést. Potosí és a Cerro Rico 1987 óta szerepel az UNESCO világörökségi listáján, 2014-ben pedig felkerült a veszélyeztetett helyszínek közé.
Olvasd el ezt is!
Kövessétek a közösségi csatornáinkat is, így nem maradtok le folyamatosan frissülő tartalmainkról: Drive Magazine néven ott vagyunk a TikTokon, az Instagramon, a YouTube-on és a Facebookon is!
