6 elsüllyedt város, amit bármikor meglátogathatunk

Az 1967-ben felfedezett Pavlopetrit a világ legősibb elsüllyedt városának tartják: a tudósok megállapításai szerint a város története i.e, 2800-ra vezethető vissza, területét pedig feltehetően földrengések és a tengerszint emelkedése miatt nyelte el a víz még i.e. 1000 környékén.

A Peloponnészoszi-félsziget déli részén, Krétával szemben található város egyedülálló lehetőséget biztosít a kíváncsi utazóknak arra, hogy betekintést nyerjenek egy bronzkori település mindennapjaiba. Az utcákból, épületekből és sírhelyekből álló Pavlopetri maradványainak meglátogatásához ráadásul nincsen szükségünk búvárképzésre, ugyanis a tiszta víznek köszönhetően sznorkelfelszereléssel is könnyen bejárhatjuk.

A világ egyik leghíresebb elsüllyedt városa egykor egy nyüzsgő kalózkikötő volt, ám 1692-ben minden megváltozott. Egy durva földrengés kimosta a homokos talajt Port Royal alól, aminek hatására a város mintegy kétharmadát elnyelte a tenger.

Port Royal a modern kor egyik legizgalmasabb víz alatti régészeti lelőhelyének számít, amit nemcsak a szakemberek, de az utazók is felkereshetnek. A romokon keresztül közelebb kerülhetünk a 17. századi kalózok világához, a közeli múzeumban pedig megtekinthetjük azokat a műtárgyakat és kincseket, amiket a kutatóknak sikerült kimentenie.

A gyakran csak „Oroszlánvárosként” ismert Sicsenget még a Han-dinasztia alapította több mint kétezer évvel ezelőtt, érdekes módon viszont a város nem a természeti erők, hanem emberi közbeavatkozás miatt került a víz alá. 1959-ben Kína úgy döntött, hogy szándékosan elsüllyeszti a Qiandao-tó mélyére a várost, mivel enélkül nem lett volna hely Xin’an folyóra tervezett gátnak.

Az időközben elfeledett város először 2001-es felfedezését követően került a figyelem középpontjába, azóta viszont népszerű helynek számít a búvárok körében. Sicseng utcái, épületei és a beléjük vésett – oroszlánokat ábrázoló – minták az édesvíznek és a fény hiányának köszönhetően remek állapotban maradtak fenn, jelenleg pedig nagyjából 40 méterrel fekszenek a tó mélyén.

A Nápolyhoz közeli Baiae fénykorában – a római korban – egy tehetős polgárok által lakott üdülőváros volt, mára pedig Földünk egyik legegyszerűbben megközelíthető víz alatti városának mondható. A város komplex föld alatti csatornarendszere révén a Római Birodalom egyik legmodernebb fürdőhelyévé nőtte ki magát a fürdőnek nyomai pedig jelenleg is fellelhetők.

Végül a tengerparti Baiae vesztét a vulkanikus folyamatok és a tengermozgások okozták. A mozaikpadlókkal és impozáns szobrokkal díszített romokat üvegfenekű hajókon és búvárexpedíciókon keresztül is felfedezhetjük.

Az Alexandria városától keletre, a mai Abu Qir-öbölnél található Thonis, vagy görög nevén Herakleion városát még az i.e. 8. században alapították, a város pedig évszázadokon keresztül egy nyüzsgő és fejlett kikötő volt, mígnem i.sz. 800 körül természeti katasztrófák és a tengerszint emelkedése meg nem pecsételte sorsát.

Az elsüllyedt városra 2000-ben bukkant rá Franck Goddio archeológus, aki csapatával érdekes műtárgyakat, óriási szobrokat, szfinxeket és különböző vallási tárgyakat talált. Mára az utazók is elmerülhetnek az ősi város romjai között.

Az Epecuén-tó partját díszítő üdülőváros nem is annyira régen, 1985 novemberében került a víz alá, amikor a tó erős esőzések hatására a települést védő gátat átszakította az árhullám. A falut emiatt mintegy 25 évig tartotta rabságban a víz, ám 2009-ben a tó vize elkezdett visszahúzódni, így a város egy része ismét visszatért a szárazföldre. A sós víz azonban jelentősen megrongálta az épületeket, az utcák viszont még többé-kevésbé kivehetőek.

(Forrás: The Travel)