Az ember, aki fél New Yorkot eladta

Ma már szinte mindennaposak a különféle csalási kísérletek: tolvajok e-mailben, SMS-ben vagy épp telefonon próbálják rászedni az óvatlanokat. A 19–20. század fordulóján azonban az emberek jóval kevésbé voltak felkészülve az ilyen trükkökre, kiváltképpen azok az emigránsok, akik Európából érkeztek – ezt pedig George C. Parker, a szélhámosok királya mesterien ki is használta. 

Parker maga is ír bevándorlók fiaként született meg Amerikában 1860-ban, és sok kortársával ellentétben sikeresen be is fejezte tanulmányait. Adottságai és lehetőségei alapján akár példás életpályát is befuthatott volna, ő azonban a bűnözés felé kanyarodott: eldöntötte ugyanis, hogy úgy gazdagodik meg, hogy eladja a Brooklyn-hidat. Ezzel csak egy bökkenő volt: a híd egyáltalán nem állt az ő tulajdonában – persze ezt az éppen New Yorkba vándorló, angolul hébe-hóba tudó olaszok, írek, kelet-európai zsidók vagy németek egyáltalán nem tudták, akik később gyanútlanul besétáltak a csaló csapdájába.

Parker, mint bevándorló, jól ismerte az újonnan érkező európaiak kiszolgáltatott helyzetét, és pontosan tudta, hogy munkáért, megélhetésért vagy előrelépésért szinte bármit képesek megtenni. A hajók ekkoriban jellemzően az Ellis-szigeten kötöttek ki, így a csaló első lépésként szóba elegyedett az európaiakkal, hogy elnyerje bizalmukat. A beszélgetések során előbb-utóbb „elejtette”, hogy ő a Brooklyn-híd tulajdonosa, majd hozzátette, hogy lenne egy „állásajánlata”: felajánlotta, hogy rájuk bízná a híd kezelését és a hídvám beszedését, cserébe csak némi részesedést kér az így befolyó összegből. Néha még hivatalosnak tűnő tulajdoni lapokat is bemutatott.

Tudta tovább fokozni: ezt követően még arra is rávette az embereket, hogy találkozzanak a Brooklyn-hídon egy interjúra, ám amikor az áldozatok odaértek, egy nagy „eladó” táblával szembesültek – ezt persze maga Parker helyezte ki. A látvány nyilván kérdéseket vetett fel bennük, és a beszélgetés során a csaló szinte észrevétlenül váltott a „munkaadó” szerepéből az „ingatlanoséra”. Ekkor megkezdődtek az alkudozások, és miután a bevándorlók „megvették” a hidat, általában rögtön nekiláttak a díjbeszedő stand felállításának.

A rendőrség természetesen ekkor már közbelépett, a „vásárlók" így ezen a ponton szembesültek azzal, hogy mit is csinált Parker – aki egyébként ezt a műveletet nem csak a Brooklyn-híddal játszotta el: ugyanígy „eladta” a Szabadság-szobrot, a Madison Square Gardent és a Metropolitan Museum of Artot (MOMA) is.

Elsőre talán egyértelműnek tűnik, hogy csalóról van szó, ám a nyelvtudás hiánya, az ismeretlen környezet, a költözéssel járó bizonytalanság és magány, valamint Parker szofisztikált, alapos módszerei együttesen jelentősen megnehezítették a helyzetet. Mindenesetre Parker szerencséje is lejárt egyszer: 1908-ban letartóztatták, leleményes férfiként viszont sikerült megszöknie a börtönből úgy, hogy magára húzta a börtönőrök ruházatát. A hatóságoknak ezután sem volt könnyű dolga, a csalót ugyanis bár az elkövetkező években többször is elítélték, véglegesen csak 1928-ban került börtönbe. A hátralévő nyolc évet itt töltötte, de legendás alakja örökre megmaradt – nem véletlen, hogy az amerikai angolban él egy mondás a könnyen átverhetőkre: „ha ezt elhiszed, lenne számodra egy eladó hidam”.

(Forrás: The Travel)