A szélhámos zseni, aki kitalált egy országot, majd jó pénzért eladta

A MacGregor-klán nevét Skóciában jól ismerik, hiszen ebből a körből származott egy legendás „betyár”, a törvényen kívüli Rob Roy, és a világ egyik legkreatívabb csalója, Gregor MacGregor is. Az 1786-ban született MacGregor más lehetőségek híján még fiatalon, 16 évesen csatlakozott a brit hadsereghez, ám pályafutása nem úgy alakult, ahogy eltervezte. Mindenesetre két évvel később kedvező fordulatot vett élete, hiszen az egyik küldetése során megismerkedett egy tehetős és befolyásos admirális lányával, Maria Bowaterrel. A házasságnak köszönhetően Gregornak nem kellett többé anyagi gondoktól tartania, a katona pedig nem volt rest, és elkezdett különböző rangokat vásárolni magának – persze ezt tiszttársai nem feltétlenül nézték jó szemmel.

A boldogságnak viszont véget vetett Maria tragikus halála, így – bevétel híján – MacGregornak vissza kellett állnia a hadseregbe, ami hamarosan a Latin-Amerikában zajló függetlenségi harcok színterére repítette. Mondani sem kell, hogy a katona az Atlanti-óceán másik felén sem vált szerényebbé: hamarosan a legendás venezuelai szabadságharcos, Simón Bolívar csapatában találta magát, idővel pedig annyira sikerült felnagyítani tetteit, hogy a helyiek a „modern Karthágó Hannibáljaként” ünnepelték a fényűző bálokon.

MacGregor korábbi feleségét sem gyászolta sokáig, ugyanis nem sokkal érkezését követően elvette feleségül Bolívar unokatestvérét, aminek köszönhetően ismét sikerült feljebb lépegetnie a ranglétrán. MacGregor többször is harcolt a spanyol és portugál gyarmatosítók ellen, sikeres küldetéseit követően pedig úgy döntött, hogy a mai Florida tagállamát is megszerzi a spanyoloktól, de az akció kudarcba fulladt – mi több, floridai tevékenységei miatt Bolívar bizalmát is elvesztette, aki vérdíjat tűzött ki a skót fejére.

Mindenesetre MacGregor inspirálódott a történtekből, aminek az lett az eredménye, hogy 1820-ban megvásárolt egy 32 négyzetkilométert kitevő mocsaras földterületet a mai Nicaragua területén található Szúnyogparton (Costa de Mosquitos) az ottani őslakosok királyától, György Frigyes Ágosttól. A terület teljesen terméketlen, ennélfogva pedig értéktelen volt – ezt viszont Európában senki sem tudta.

Szélhámosi karrierjébe csak akkor kezdett bele igazán, amikor 1821-ben visszatért Angliába. A londoni arisztokratáknak mindenféle hősi történetet adott elő, és úgy mutatkozott be, mint egy karib-tengeri ország, Poyais hercege, azaz Cazique-ja. Persze ez az ország valójában egyáltalán nem létezett, de MacGregor annyira jól adta elő magát, hogy mindenki elhitte neki, és hamar az elit réteg szociális életének középpontjában találta magát.

A csaló annyira felbátorodott a sok dicsőítést hallva, hogy elkezdte árulni az általa rendkívül termékenynek beállított földrészeket, a profitban reménykedő befektetők pedig sorra vásárolták meg tőle a nem létező parcellákat.

Nemsokára viszont az az idő is elérkezett, amikor már mindenki tűkön ülve várta, hogy eljusson a csodás Poyaisba. Így MacGregor végül egy egész hajót töltött fel kíváncsi mesteremberekkel, földművesekkel és kereskedőkkel – közülük sokan egyébként megtakarításaikat áldozták fel azért, hogy ilyen módon megfordítsák szerencséjüket.

MacGregor persze bölcsebb és ravaszabb volt annál, hogy ő is felszálljon az 1822 szeptemberében elinduló hajóra. Az utasok, látva a kietlen, mocsaras vidéket, először azt gondolták, hogy valamilyen navigációs hiba történt, de hamar rá kellett jönniük, hogy „Poyais királya” átverte őket. Az esős évszak beköszöntével ráadásul trópusi betegségeket hordozó szúnyogok is megjelentek, de az időjárás sem kímélte a csapatot. Úgy tudni, hogy a 250 telepes közül legalább 180-an meghaltak, azok pedig, akik visszatértek Angliába már csak MacGregor hűlt helyét találták.

A csaló eközben Párizsba menekült, ahol megpróbálta még egyszer előadni Poyais történetét, ám a francia hatóságoknak gyanús lett, hogy több tucat ember szeretett volna útlevelet igényelni azért, hogy eljussanak egy olyan országba, amiről ők még sosem hallottak. Mindeközben persze a brit újságok a Poyais-botránytól voltak hangosak, ám MacGregor igyekezett átverések áldozataként beállítani magát Franciaországban. 

Mindezek után a szélhámos úgy döntött, hogy visszamegy Londonba, ahol még pár éven keresztül „kisebb” csalásokkal kereste meg kenyerét, míg végül 1838-ban visszavonult, és  Venezuelába utazott, ahol korábbi hőstetteire hivatkozva megkapta az állampolgárságot, de katonai múltja miatt szép nyugdíjban is részesült. MacGregor Caracasban töltötte az elkövetkező éveket, míg 1845-ben, 58 évesen meghalt, sírja pedig máig a városi székesegyházban található.