Egy teljes város vált sugárfertőzötté egy apróság miatt

A Brazíliavároshoz közeli Goiâniában ma nagyjából 1,5 millióan laknak, az 1980-as években viszont ez a szám még csak valamivel 900 ezer fölött járt. A város lakosainak életét viszont nagyban megváltoztatta az 1987-ben bekövetkezett goiâniai sugárfertőződés. Mindez az egykor itt működő sugárterápiás intézetben indult: a létesítmény ekkortájt költözött el, ám a bontási munkálatok során egy apró berendezést, az úgynevezett cesium-137 teleterápiás egységet véletlenül hátrahagytak, amit a szabályok szerint jelezniük kellett volna a hatóságoknak, ám valamilyen oknál fogva ezt elmulasztották.

A sugárterápiás eszközre végül a bontási munkálatokat követően talált rá két lakos, akik zsebre is tették, gondolván, hogy a kapszulának van valamennyi értéke. Mivel fogalmuk sem volt az eszköz mivoltáról, ezért hazavitték, majd otthon megpróbálták szétszedni – akaratlanul is kitéve magukat halálos tartalmának.

„A radioaktív forrás a cézium-klorid (szervetlen só) formájában volt jelen, ami kifejezetten jól oldódik. Az érintkezést környezetszennyezés követte, melynek hatására több személyt ért külső sugárzás, illetve belső fertőződés. Így kezdődött el az egyik legsúlyosabb sugárbaleset, amely valaha történt” – idézi a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség (IAEA) kezdeti jelentését az IFL Science.

Miután a két megtaláló szétszedte az eszközt, elkezdték alkatrészenként árulni. Persze az emberek nem tudták, hogy a darabok veszélyt jelentenek, mígnem egyikőjük észrevette, hogy a darab kéken világít a sötétben. A különös jelenség miatt aztán sokan érdeklődtek: a darabot nemcsak a vásárló családja és barátai nézték meg, de mások is. Sokan apró, rizsszemnyi méretű mintákat vittek haza, és voltak olyanok is, akik ékszert akartak belőle készíttetni.

Innentől kezdve felfordult a város élete: a helyi stadion karanténná alakult át, ahol végül közel 112 ezer potenciálisan sugárfertőzött embert figyeltek meg. A vizsgálatok 249 főnél mutattak ki tényleges fertőződöttséget, közülük húszan szorultak sürgős kórházi ellátásra, négyüknek életét azonban még így sem sikerült megmenteni: ők végül akut sugárbetegségben hunytak el.

A becslések szerint a legsúlyosabban érintettek körülbelül 4,5 és 6 gray (mértékegység) sugárdózisnak voltak kitéve. Viszonyításképpen, az állami Centers for Disease Control and Prevention tájékoztatója szerint az akut sugárbetegség kialakulásához elegendő, ha valakit 0,7 graynyi dózis ér – tehát a goiâniai sugárfertőződés áldozatai a történelemben is szinte példátlan mértékű sugárzásnak voltak kitéve.

A fertőzöttek közül 110 ember véreredményei mutattak 0-7-es érték közötti sugárterhelést, és bár léteznek gyógyszerek a cézium-klorid kitettség orvosolására, a szövetekben okozott károk miatt nagy az esély, hogy a túlélőknél is komolyabb betegségek – például rák – alakulnak ki. Kezelés nélkül egyébként a 3,5-4 gray dózis körül már az emberek fele 60 napon belül belehal a sugárfertőzésbe, orvosi segítséggel már valamennyivel jobbak az esélyek. Mindenesetre a goiâniai sugárfertőződés a példa arra, hogy egy kis figyelmetlenség mekkora tragédiához vezethet.