Ebben az andalúz barlangvárosban nyáron is 20 fok körül maradnak a házak

Amikor Andalúziára gondolunk, általában a perzselő napsütés, a fehérre meszelt falvak és a száraz hegyvidék jut eszünkbe. Guadix azonban egészen más arcát mutatja a térségnek. A Granada közelében fekvő városban nagyjából a lakosság negyede él olyan otthonokban, amelyek nyáron kellemesen hűvösek, télen pedig meglepően melegek maradnak.

A település legismertebb része a Barrio de las Cuevas, vagyis a barlangnegyed, amely mintegy kétszáz hektáron terül el. A városban nem egyedül itt találunk barlanglakásokat, de ezen a területen koncentrálódik a legtöbb. Egy részük ma is lakott, másokat turisztikai szálláshelyként hasznosítanak.

A barlangházak kialakulását a történészek az 1492-es rekonkvisztához kötik. Granada elfoglalása után a mórok a környező hegyekbe menekültek, ahol aztán a puha agyagos domboldalakba vájták új otthonaikat. A város neve is arab eredetű: a Wadi Ashi kifejezésből származik, amelynek jelentése „az élet vize” vagy „az Acci völgye”. 

Kívülről hagyományos kápolnának tűnik, belépve azonban egyből látható, hogy a sziklák is részét képezik az enteriőrnek. A feltételezések szerint az épület eredetileg kemenceként működhetett, templomként csak a 16. század környékén kezdték el használni. 

Szintén érdemes felkeresni a Guadixi Barlangok Látogatóközpontot, amely egy valódi barlangházban mutatja be, hogyan néztek ki ezek az otthonok. 

A város legfontosabb épülete a Guadixi-székesegyház, amelyet a 16. és a 18. század között emeltek egy korábbi mecset helyén. Az épületet Spanyolország egyik legegyedibb katedrálisának tartják, mivel a gótika, a reneszánsz, a manierizmus, a barokk és a neoklasszicizmus stílusjegyei egyaránt megjelennek rajta. A templom egyik legérdekesebb látnivalója Michelangelo Pietà szobrának pontos másolata. 

A város fölé magasodó Alcazaba erődítményt a 11. században építették védelmi célból. Bár a rekonkviszta idején részben megsemmisült, később helyreállították. Az erőd alatt működő kerámiamúzeumban több mint 1500 kerámiatárgy látható, köztük a térség hagyományos korsóival és dísztárgyaival. 

A város római kori színháza is külön figyelmet érdemel. A régészeti lelőhelyet csak 2008-ban fedezték fel, amikor egy parkoló építése előtt végeztek előkészítő munkákat. A Kr. u. 25 körül, Tiberius császár uralkodása alatt épült színház mintegy hatezer négyzetméteres területet foglal el, a kutatók szerint pedig egészen a 4. század elejéig tartottak itt előadásokat.

A 16. századi Villalegre márkijainak palotája a mudéjar építészet egyik látványos példája. Belső udvarát félköríves árkádsor veszi körül. A közelben található még a San Torcuato-kapu is, amely egykor a város egyik fő bejárata volt.

A Plaza de las Palomas, vagyis a Galambok tere Guadix központja: az árkádokkal szegélyezett téren található a városháza és a turisztikai információs iroda, valamint a kávézók és éttermek teraszai is itt sorakoznak.

A legszebb panorámáért érdemes felkapaszkodni a Cerro de la Magdalena kilátópontra. Innen egyszerre láthatjuk a barlangnegyedet, az Alcazabát és Guadix történelmi központját.

A település különleges látványa a filmkészítőket is régóta inspirálja. Az elmúlt évtizedekben több mint száz produkció forgott itt, köztük a A Jó, a Rossz és a Csúf, az Indiana Jones és az utolsó kereszteslovag és a Doktor Zsivágó egyes jelenetei is. Ez is hozzájárult ahhoz, hogy Guadix napjainkra Andalúzia egyik legkülönlegesebb és leginkább felismerhető településévé vált.

(Fascinating Spain)