Több száz festett koponya sorakozik Hallstatt különös kápolnájában

A Beinhaus Hallstatt, vagyis a hallstatti csontház közvetlenül a katolikus plébániatemplom és a hegyoldalba épült temető mellett található. A kápolna a 12. századból származik, a benne sorakozó maradványok pedig egy, az Alpok keleti térségében egykor elterjedt temetkezési szokás emlékei.

Eredetét sokáig a település szűkös temetőjéhez kötötték. A régi sírhelyeket ezért előbb felnyitották, majd az ott nyugvó elhunytak maradványait egy második temetési szertartás részeként a csontházba vitték. A megüresedett sírhelyeket ezután újabb temetésekhez használták fel.

Az Atlas Obscura szerint akadtak olyan maradványok, amelyeket 10-15 év elteltével hantoltak ki. A csontokat megtisztították, a koponyákat pedig a napon szárították és fehérítették, mielőtt elhelyezték volna őket a kápolnában. A családtagok maradványait igyekeztek egymás közelében felsorakoztatni.

Sokáig úgy tartották, hogy a csontház kizárólag a temető helyhiánya miatt jött létre. A későbbi kutatások azonban árnyalták ezt a képet. Az 1948 és 1950 között végzett felmérés 2104 festett és festetlen koponyát dokumentált, miközben a hallstatti halotti anyakönyvekben 1900 előtt mintegy 30 ezer bejegyzés szerepelt. A csontházban elhelyezett maradványok tehát a település egykori halottainak csupán kis részét tették ki.

A különböző ismertetők a ma látható gyűjtemény méretét eltérően adják meg. Egyes helyeken körülbelül 1200 koponyáról és 610 festett darabról írnak, míg a helyi turisztikai oldal több mint 600 díszített koponyát említ. A történeti felmérés ennél jóval nagyobb, több mint kétezer darabos gyűjteményt dokumentált.

A koponyák kifestésének hagyománya a 18. század elején, feltehetően 1720 körül kezdődött és a 19. században terjedt el. A szokás kulturális területe Felső-Ausztriát, Salzburgot, Tirolt, Bajorországot és az osztrák Innviertelt is magában foglalta.

Hallstattban maradt fenn a legnagyobb ilyen jellegű gyűjtemény, miközben más településeken már csak kevés hasonló emlék található. A gyakorlat lényege az volt, hogy az elhunyt személyazonosságának beazonosítását megkönnyítsék a koponyára festett névvel, monogrammal, születési vagy halálozási dátummal. Egyes koponyákon ugyanakkor semmilyen azonosító jel nem található.

A díszítések stílusa idővel változott. A legrégebbi darabokon vastag, sötét koszorúk láthatók. A feltételezések szerint minél sötétebb a koszorú, annál régebbi lehet a festés. Ezeket később vékonyabb koszorúk, színes, kontúros szélű keresztek, majd a homlokra festett virágok követték.

A következő korszakban tölgy-, borostyán- és leanderlevelek kerültek a halánték környékére, de a homlok közepén szinte mindig fekete kereszt szerepelt. A legkésőbbi, 19. század eleji stílust keskeny borostyánágak, latin betűs feliratok és vékonyabb keresztek jellemzik. Egyes koponyákon kizárólag a név olvasható, más darabokon pedig korábbi festések másolatait vélték felfedezni.

A motívumok jelentéssel is bírtak. A babér vagy a tölgy az erőt és az elismerést, a rózsa a szeretetet, a borostyán az állandóságot jelképezhette. A családi hagyományok szintén szerepet játszottak a minták kiválasztásában. Bizonyos stílusok így egy-egy korszakhoz, műhelyhez vagy családhoz köthetők. Az 1974 és 1993 között végzett kutatás részletesebben feltárta a festések fejlődését, és több korábbi elképzelést is pontosított. A vizsgálatokból kiderült, hogy a minták nem véletlenszerűen alakultak, hanem jól követhető művészeti változásokon mentek keresztül.

A hivatalos turisztikai oldal szerint a csontház november 1. és március 31. között szerdától vasárnapig 11:30 és 15:30 között tart nyitva. Április 1. és május 31. között mindennap 11:30-tól 15:30-ig látogatható. Ugyanezen az oldalon azonban egy másik időszak is szerepel, amely szerint május 1. és szeptember 30. között mindennap 10 és 18 óra között fogad látogatókat. A májusi nyitvatartás így átfedést mutat, ezért utazás előtt érdemes közvetlenül a plébániánál rákérdezni az aktuális időpontokra. Október 1. és 31. között a csontház mindennap 10 és 17 óra között látogatható.

A belépő felnőtteknek 2 euró, gyermekeknek 0,50 euró. Fizetni készpénzzel és bankkártyával is lehet, de a jegyárakról is érdemes előzetesen érdeklődni.

A csontháznak otthont adó Szent Mihály-kápolna a festői temető és a katolikus plébániatemplom közvetlen szomszédságában áll. Keleti részében található az 1612-ben Eysl sókereskedő által adományozott barokk Mihály-oltár. Az északi falon látható barokk szószéket 1905-ben helyezték át ide a plébániatemplomból, a hátsó oltár pedig Hallstatt Lahn nevű városrészének egykori kórházkápolnájából származik. A település felőli oldalon álló két kőlámpást korábban gyászmisék alkalmával használták.

A kápolna felső, gótikus részének színes üvegablakai Szent Mihályt ábrázolják az élet mérlegével. A történelmi templomkertet a csontházzal, a hegyi temetővel és a plébániatemplommal együtt érdemes bejárni.