A világ legveszélyesebb búvárhelye, ami legalább 130 életet követelt

Az egész világot megrázta azoknak az olasz búvároknak az esete, akik életüket veszítették, miután kutatási céllal egy víz alatti barlangrendszerbe merültek a Maldív-szigeteken található Vaavu-atoll közelében. Az ötfős csapat minden tagja tapasztalt búvár volt, az utólagos információk szerint tragikus balesetüket viszont több furcsaság is övezi. 

Szakértők szerint a végzetes kimenetelben több tényező is szerepet játszhatott. Az elemzésekből tudni lehet, hogy a búvárok nem a hatalmas mélységhez megfelelő felszereléssel merültek alá, illetve tájékozódást segítő vezetőköteleket sem használtak. Halálukban minden bizonnyal szerepet játszott az ittassághoz hasonló tüneteket előidéző nitrogénnarkózis, de az olasz kutatók vélhetően visszafelé el is tévedtek a rossz látási viszonyokat nyújtó, labirintusszerű üregrendszerben. 

Az egyiptomi Dahab mellett található kék lyuk például a világ egyik legveszélyesebb merülőhelyének számít, ahonnan 2012 óta innen egy Tarek Omar nevű technikai búvár mintegy 130 holttestet hozott a felszínre. Persze valószínűsíthető, hogy nem mindenkit sikerült kimenteni: a becslések szerint az áldozatok száma a kétszázat is elérheti. 

A kék lyuk egy olyan mély tengeri üreg, amely elkülönül az őt körbeölelő tengertől. A jégkorszak idején a tenger szintje sokkal alacsonyabb állt, így akkoriban még számos ma a víz alatt található barlang és víznyelő a felszínen volt. Ezeket aztán a tengerszint emelkedésével beborította a tenger, az erózió miatt pedig sok közülük összedőlt. Ezek az összedőlés hatására lényegében vertikális barlangokká formálódtak a felszín alatt.

Érdekességük, hogy a belső részükkel ellentétben szélük olyan kőzetekből áll, amelyeket nem oldott fel a tengervíz. Stabil peremükön túl így hirtelen elképesztő mélység fogadja a búvárokat. Szemléltetésképpen: a belizei Nagy Kék Lyuk pereme csupán tíz méter mélyen húzódik, ezzel szemben középső részén már 124 méternyi űr tátong a felszín alatt. 

Ugyan kisebb merüléseknél még a hagyományos oxigénpalackok is jól működnek, negyven méternél mélyebbre a nitrogénnarkózis elkerülése végett már csak úgynevezett trimix gázkeverékkel lehet biztonságosan merülni. Részben ez vezethetett az olasz kutatók halálához is, hiszen ők vélhetően hagyományos palackokkal süllyedtek le a barlang 47 méter mélyen található bejáratához. 

Ugyanakkor mivel a kék lyukak pereme elzárja vizüket az áramlatoktól, sok búvár számára csábító merülőhelynek számítanak. Az egyiptomi kék lyuk esetén a legtöbb baleset az úgynevezett Arch nevű természetes alagúthoz kapcsolódik. Ez a nagyjából 26 méter hosszú átjáró körülbelül 56 méteres mélységben köti össze a kék lyukat a nyílt tengerrel. Az alagút átúszása a technikai búvárok körében sokáig „presztízskihívás” volt, csakhogy ilyen mélységben már jelentősen megnő a nitrogénnarkózis és az oxigénmérgezés veszélye is. 

A felvétel később a búvárképzések legismertebb figyelmeztető anyagává vált, a tapasztalt búvár esete pedig jól szemlélteti, hogy az ilyen extrém merülések még a profik számára is életveszélyesek. 

Fontos megemlíteni, hogy az egyiptomi kék lyukról annak könnyű megközelíthetősége, illetve Tarek Omar mentőmunkája miatt ismerünk ennyi adatot. Részben ezen statisztikák miatt tartják a világ legveszélyesebb búvárhelyének. Világszerte számos ehhez hasonló kék lyuk tátong a tengerekben és óceánokban, a legtöbb baleset körülményéről viszont a nehéz terep miatt csak keveset tudunk.