2026-09-28
Generációról generációra öröklődik ez a különleges császári mesterség
Amikor leszáll az este Gifu fölött, a Nagara folyón fellobbanó fáklyák jelzik, hogy hamarosan kezdetét veszi Japán egyik legrégebbi, ma is élő halászati hagyománya. A csónakokból a halászmesterek kormoránokat engednek a vízbe, a madarak pedig a tűz fényében buknak alá zsákmányukért. A mintegy 1300 éves ukai ma már turisták sokaságát vonzza, látványos esti jelenetei mögött azonban egész éves munka és nemzedékeken át öröklődő tudás áll.
A Nagara folyón több mint 1300 éve halásznak kormoránok segítségével. A módszer lényege ma is ugyanaz: a madarak nyakára zsinór kerül, amely megakadályozza, hogy a nagyobb zsákmányt teljesen lenyeljék. A kormoránok a csónak orrában égő tűz fényétől megriadó ayu, vagyis japán édeshal után merülnek, majd a halász visszahúzza őket a csónakhoz, és kiveszi a torkukban fennakadt zsákmányt.
A halászokat ushōnak, azaz kormoránmestereknek nevezik. A Nagara folyón használt madarakat vadon fogják be Japán keleti partvidékén, Ibaraki prefektúrában, majd fokozatosan szoktatják hozzá őket az emberhez.
A mesterek minden nap kézbe veszik és megsimogatják a kormoránokat. Ez a bizalom kialakítása mellett abban is segít, hogy felmérjék a madarak állapotát, és eldöntsék, melyikük alkalmas az esti halászatra. Yamashita Tetsuji például egy 2017-es riport idején 18 kormoránról gondoskodott, méghozzá az év mind a 365 napján.
A mesterek mellett élő madarak jóval magasabb kort is megérhetnek, mint vadon élő társaik. Ugyanennek a riportnak a készítésekor a legidősebb kormorán 25 éves volt, korábbról pedig 30 évnél idősebb példányokról is fennmaradtak adatok. A halászok szerint idővel családtagként tekintenek rájuk, és életük végéig gondoskodnak róluk.
A Nagara mesterei különleges státuszt élveznek. Gifu városában hat, a folyó felsőbb szakaszán fekvő Sekiben pedig további három család viseli a császári kormoránmester címét, amely nemzedékről nemzedékre öröklődik. Évente nyolc alkalommal külön halászaton vesznek részt, az ilyenkor kifogott ayut pedig a császári ház számára ajánlják fel.
A rang ugyanakkor önmagában nem jelent biztos megélhetést. A mestereknek a hagyomány fenntartásával járó számos költséget – a madarak tartásától a csónakon és a hagyományos ruházaton át egészen a segítőkig és a tűzifáig – maguknak kell fedezniük. Bevételük jelentős része ezért ma már a turizmushoz kapcsolódik.
A kormoránhalászat ráadásul nem kizárólag japán hagyomány. Kínában is csaknem kétezer éves nyomai vannak a módszernek, bár ott hagyományosan másképp dolgoznak: a japán mesterek által használt, vadon befogott vándorló kormoránok helyett helyben tartott nagy kárókatonákat tenyésztenek és nevelnek erre a feladatra.
Olvasd el ezt is!
Kövessétek a közösségi csatornáinkat is, így nem maradtok le folyamatosan frissülő tartalmainkról: Drive Magazine néven ott vagyunk a TikTokon, az Instagramon, a YouTube-on és a Facebookon is!
