11 hátborzongató szellemváros, aminek múltja még a látványánál is meghökkentőbb

Az Ukrajna északi részén fekvő Pripjaty a világ egyik legismertebb elhagyatott városa. Lakóinak 1986 áprilisában kellett elhagyniuk otthonukat, miután a csernobili atomerőmű egyik reaktorában bekövetkezett baleset a világ legsúlyosabb nukleáris katasztrófájához vezetett.

Az erőmű körül mintegy 2600 négyzetkilométeres kizárási zónát alakítottak ki, amely később korlátozottan a turisták előtt is megnyílt. Az évtizedek óta lakatlan várost közben fokozatosan visszahódította a természet: az egykori lakóházak és középületek között fák nőttek, lombjuk helyenként már a tetők fölé magasodik, a növényzet pedig egyre sűrűbben szövi be az üres utcákat.

A kínai Zhejiang tartományhoz tartozó Shengshan-szigeten található Houtouwan egykor mintegy kétezer embernek adott otthont. A hajdani halászfalut mára szinte teljesen elnyelte a növényzet: indák borítják a kőfalakat, benövik az ablakokat és az ajtókat, és az elhagyott utcákon is egyre nagyobb teret hódítanak.

A lakók az 1990-es évek elején kezdtek elköltözni, mert a falu apró öble már nem tudta kiszolgálni a növekvő halászati ágazat igényeit. A hiányos infrastruktúra és a nehezen elérhető közszolgáltatások szintén hozzájárultak az elvándorláshoz, így Houtouwan fokozatosan szellemfaluvá vált.

A zöldbe burkolózó házak ma már látogatókat vonzanak: néhány környékbeli vezetett túrákon mutatja be az egykori települést.

A namíbiai sivatagban fekvő Kolmanskop a 20. század elején még virágzó település volt. Környékén 1908-ban bukkantak először gyémántokra, ami német bányászokat vonzott a vidékre. A lelőhely gazdagságának köszönhetően hamarosan pezsgő kisváros épült a sivatag közepén.

A gyémántlelőhelyek kimerülésével azonban Kolmanskop hanyatlásnak indult, és 1954-re teljesen elnéptelenedett. Azóta fokozatosan elnyeli a homok: a dűnék már a házak belsejébe is bekúsztak, helyenként egész szobákat töltve meg. A különös látvány miatt a romváros népszerű célponttá vált a szellemvárosok iránt érdeklődő utazók körében.

A Csatahajó-szigetként ismert Hashima a James Bond-filmek rajongóinak ismerős lehet: ez a hely ihlette a Skyfall főgonoszának rejtekhelyét, és a szigetről készült felvételeket is felhasználták a 2012-es filmben.

A sűrűn beépített sziget egykori gazdagságát a tengerfenék alatt húzódó szénlelőhelyek alapozták meg. A Mitsubishi 1890-ben vásárolta meg Hashimát, amely hamarosan nyüzsgő bányásztelepüléssé fejlődött. Fénykorában ötezernél is többen lakták, a bánya 1974-es bezárása után azonban teljesen elnéptelenedett.

Történetének sötét fejezete a kényszermunka: az idehurcolt koreai munkások túlélői később embertelen körülményekről és erőszakról számoltak be. Hashima elhagyatott betonépületei ma a sötét turizmus iránt érdeklődő utazókat is vonzzák.

A dél-olaszországi Basilicata régióban fekvő Craco története a középkorig nyúlik vissza. A település sorsát a 20. század második felében természeti katasztrófák pecsételték meg: az 1963-as földcsuszamlás nyomán megkezdődött a mintegy 1800 lakó áttelepítése, a következő évtizedek árvizei és az 1980-as földrengés pedig tovább súlyosbították a károkat.

Az elhagyatott település ma romos épületeivel és üres utcáival vonzza a látogatókat, különös hangulata pedig a filmeseket is megihlette. Itt forgatták A passió és a James Bond-sorozatból ismert A Quantum csendje egyes jeleneteit.

A mexikói Michoacán államban fekvő San Juan Parangaricutiro egykori helyét ma már szinte csak templomának maradványai jelzik. A Parícutin vulkán 1943-ban tört ki, lávafolyamai egy évvel később érték el a falut. Az 1952-ig tartó vulkáni működés során az épületeket fokozatosan maga alá temette a megszilárduló láva.

A templom tornya és az oltár körüli részek azonban fennmaradtak, és ma zarándokokat is vonzanak. Körülöttük házak és utcák rejtőznek a lávaréteg alatt, miközben a kopár tájból kiemelkedő templomrom az egykori településnek állít emléket.

Varószia messziről ma is nyüzsgő tengerparti üdülőhelynek tűnhet, közelebbről azonban jól látszik, hogy az egykor elegáns negyed évtizedek óta elhagyatott. A ciprusi Famaguszta üdülőnegyedében valaha olyan világsztárok is megfordultak, mint Elizabeth Taylor és Brigitte Bardot.

A helyiek 1974 nyarán, a török csapatok előrenyomulása elől menekültek el. A negyed ezt követően török katonai ellenőrzés alá került, és lezárták. Az egykori szállodák és lakóépületek azóta fokozatosan pusztulnak.

Bodie a kaliforniai aranybányászat egyik legismertebb szellemvárosa. Fénykorában mintegy tízezren éltek itt, a bányászat hanyatlásával azonban a lakók fokozatosan máshol kerestek megélhetést.

Az 1940-es évekre már csak néhányan maradtak az egykori vadnyugati településen, amelyet 1962-ben történelmi parkká nyilvánítottak. Az elhagyott épületekben számos korabeli használati tárgy és berendezés fennmaradt. A száraz éghajlat és az állagmegóvás révén a viharvert faházak ma is sokat őriznek abból az állapotból, amelyben lakóik hátrahagyták őket.

Sorrento egyik különleges látnivalója a Valle dei Mulini, vagyis a Malmok völgye: a mély szurdokban régi lisztmalmok romjait fedezhetjük fel. A területet az évek során fokozatosan elhagyták, az egyedi mikroklímának köszönhetően pedig a düledező épületeket idővel beborította a buja növényzet.

A nedves környezet különösen kedvezett a páfrányoknak, amelyek ma sűrű réteget képeznek a tetőkön és a falakon. A völgybe kőből épített rámpákon lehet leereszkedni, de a romokra felülről is ráláthatunk.

Az Egyesült Arab Emírségekről elsősorban futurisztikus felhőkarcolók, luxusszállodák és hatalmas bevásárlóközpontok juthatnak eszünkbe, Al-Madam azonban egészen más képet mutat. A sivatagban fekvő volt településen néhány ház és csupán egy, az egész falura néző mecset maradt fenn.

Az épületeket lassan felemészti a sivatag: a helyiségekbe beszivárgott a homok, a falak pedig a forró, száraz éghajlat miatt fokozatosan pusztulnak. Az nem teljesen egyértelmű, miért hagyták el a települést, a helyi legenda szerint viszont egy dzsinn űzte el a lakókat. Más magyarázat szerint csak az egyre terjeszkedő sivatag tette élhetetlenné a falut.

A második világháború egyik legsötétebb emlékhelye a franciaországi Oradour-sur-Glane, amelyet a náci csapatok 1944 júniusában pusztítottak el. A mészárlásban 642 helyi lakos vesztette életét, köztük több mint négyszáz nő és gyermek.

A falut azóta érintetlenül hagyták, a közelben viszont egy új települést építettek, ahol ma több mint kétezren élnek. Az egykori falu romjait ma már a természet uralja: gaz, borostyán, moha és vadvirágok nőnek a megrepedt köveken, a növényzet pedig fokozatosan benövi a házak és utcák maradványait.