Egy lengyel üdülősziget alatt készültek az atomtámadás titkos tervei

A Wolin-szigeten kiépített erődrendszer 1939-re készült el, a partvidék titkos megerősítése azonban szembement az első világháborút lezáró versailles-i békeszerződés korlátozásaival. A komplexum a háború nagy részében nem került a harcok középpontjába, ezért idővel elsősorban haditengerészeti tüzérek kiképzésére használták.

1945 tavaszán azonban az üteg már az előrenyomuló szovjet és lengyel csapatok ellen is tüzet nyitott. A visszavonuló németek használhatatlanná tették a lövegek egy részét, maga a bunkerrendszer azonban nagyrészt épen maradt. A szovjet csapatok 1945 májusában foglalták el a területet.

A háború után egy ideig nem volt egyértelmű, milyen szerepet szánjanak a hatalmas föld alatti rendszernek. A szovjetek elszállították a fémből készült berendezések és az értékes tárgyak jelentős részét, a hátrahagyott felszerelésből pedig a környékbeliek is sok mindent elvittek.

Az 1950-es években azonban új szerepet kapott a komplexum: a lengyel hadsereg titkos parancsnoki központot alakított ki benne arra az esetre, ha kitörne a harmadik világháború.

A bunkereket 1955-ben, majd 1965-ben is korszerűsítették. A lengyel hadsereg összekötötte az eredetileg különálló létesítményeket, új alagutakat és kiszolgálóhelyiségeket épített, valamint föld alatti vízszivattyúkat is telepített.

A komplexumhoz végül csaknem másfél kilométernyi alagútrendszer tartozott, a területet pedig öt biztonsági zónára osztották. A munkálatok befejezésével a katonák akár hónapokat is eltölthettek a felszín alatt, így a létesítmény gyakorlatilag önálló föld alatti várossá alakult.

Egy esetleges NATO-konfliktusra kidolgozott forgatókönyv Dánia megszállásával is számolt, amelyhez a Wolin-szigeti komplexum ideális parancsnoki központnak bizonyult. Az itt kidolgozott tervek szerint akár atomfegyvereket is bevetettek volna dán és nyugatnémet kikötők ellen, hogy áttörjék a NATO védelmét, majd megindítsák a nagyobb offenzívát.

A terveket több hadgyakorlat során is modellezték, tényleges konfliktusra azonban végül nem került sor.

A ma múzeumként működő föld alatti város vezetett túrákon látogatható. Már a bejárat környéke is a hidegháború világát idézi: szovjet páncélozott járművek, katonai teherautók és rakétaalkatrészek sorakoznak a fák között.

A látogatás egyik különlegessége, hogy a csoportokat „szakaszokba” rendezik, a túravezetők pedig korabeli lengyel katonák szerepébe bújnak. Az élmény így jóval interaktívabb egy hagyományos múzeumi sétánál.

A föld alatti helyiségek és berendezések meglepően jó állapotban maradtak fenn. Láthatók egykori telefonközpontok, rádióállomások, kommunikációs berendezések és radarok, de hálótermek, kórterem, étkezde, konyha és vízellátó helyiség is fennmaradt. A gépteremben még egy hatalmas dízelmotor is helyet kapott.

A túra egyik legérdekesebb állomása a hadműveleti terem, ahol eredeti taktikai térképek, régi íróasztalok és számítógépek, valamint egy feltűnő vörös telefon idézi fel a hidegháború feszült légkörét. Innen koordinálták volna azt a hadműveletet is, amelynek során nukleáris fegyvereket vetettek volna be Skandináviában és Nyugat-Európában.

A tervek kidolgozásában lengyel és szovjet katonai vezetők is szerepet kaptak, köztük Wojciech Jaruzelski, aki később Lengyelország elnöke lett.

A forgatókönyv végrehajtása akár egy európai nukleáris háborúhoz is vezethetett volna. Erre azonban sosem került sor, így a vörös telefonról sem adtak ki olyan parancsot, amely alapjaiban változtathatta volna meg Európa történetét.

(CNN)